Legmesszebbre szakadt hazánk fiai, a núbiai magyarabok története Szulejmántól napjainkig.

 A fotó csak illusztráció - forrás: Pixabay

Még manapság is gyakran izgatja a dokumentumfilmesek és újságírók fantáziáját a magyarabok törzse, amely Núbia legészakibb falvaiban él. A törzs ugyanis magyar származásúnak tartja magát, és legendáik szerint egykoron a török oszmán birodalmi csapatokkal érkeztek erre a vidékre. A magyarabokról egyébként az „Angol beteg” című film sztárja, Almásy László gróf írt először 1939-ben egy cikket Magyarországon. Ő mesélte el, hogy a Nílus egyik szigetén (amelyet egyébként az asszúáni gát megépítése után elárasztottak) él egy magyaráb nevű törzs, akik tőlünk származtatják magukat. A hagyományok szerint az 1500-as években érkeztek a mai Egyiptom földjére a megszálló török csapatokkal, és ott leltek otthonra a későbbi évszázadokban. Almásy egyébként igaznak hitte a magyarabok történetét, és azt is megjegyezte, hogy a törzs tagjai világosabb szeműek és hajúak afrikai arab testvéreiknél, így elképzelhető, hogy tényleg Európából származnak. A felfedezéseiről ismert gróf szerint a nevük a magyar rab összetételből alakult az évszázadok során magyarabra és nem a magyar, illetve az arab kifejezésekből vonódott össze

De nézzük csak a tényeket, mennyire lehet igaz, hogy a magyar vidék adta a núbiai magyarab lakosokat egykoron! Az biztos, hogy a törökök a mohácsi vész után jelentős részeket hasítottak ki a három részre szakadt országból. A közel két évszázados uralmuk alatt pedig jelentősen befolyásolták az itt élő lakosok mindennapjait. Egyrészt súlyosan megadóztatták a falvak lakosságát, mecseteket és minareteket építettek, és erőszakosan iszlamizálták a védtelenül maradt vidék népét. Rengeteg gyereket raboltak el a megszállt területekről, akiket később hithű janicsároknak neveltek, ők adták az oszmán sereg gerincét. Ennek tudatában szinte biztos, hogy jelentős magyar származású katonai hadtest működött a török hadseregben, és ők bizony a szultánok hódításai nyomán el is juthattak egészen Egyiptomig. Ezt támasztják alá azok az írásos bizonyítékok is, amelyeket a londoni British Múzeumban tanulmányoztak a II. Világháború környékén magyar kutatók, akik fellelkesedtek Almásy magyarabokról szóló beszámolóitól. A dokumentumok szerint II. Szelim török szultán 1517-ben háromezer válogatott janicsárt küldött birodalma szudáni határvidékére, a rátörő törzsek ellen. Ezeket a janicsárokat a Balkánról toborozták, s amikor teljesítették megbízatásukat, a szultán jutalmul nekik ajándékozta a Nílus egyik szigetét. Sokak szerint pedig ezen a szigeten hozták létre a magyarabok első települését.

A kommunizmus évei alatt egyébként újabb lendületet kapott a magyarabok kutatása, sőt még szomszédos jugoszláv tudósok is csatlakoztak a magyarokhoz Szudánban, hogy felkutassák a magyarok vagy ahogyan ők hitték bosnyákok afrikai rokonait. Tanulmányozták a nyelvüket, a szokásaikat és a hagyományaikat, sőt rengeteg magyarab fiatalnak biztosítottak tanulási lehetőséget Magyarországon és a KGST országok felsőoktatásában. Például kiderítették, hogy a magyarab asszonyok iszlám hitük ellenére még mindig keresztet rajzolnak a kenyérre megszegés előtt a magyarokhoz hasonlóan, illetve számos olyan közmondásuk létezik, ami a magyar nyelvben is jelen van. De időközben egy újabb legendát is lejegyeztek, miszerint a magyarabok Mária Terézia idején vándoroltak ki Egyiptom peremvidékeire. Ez az elképzelés sem teljesen légből kapott, hiszen köztudott, hogy nagy királynőnk tűzzel-vassal irtotta a Habsburg birodalomban az iszlám hitet, így azok a magyarok, akik korábban áttértek, vagy megszöktek vagy áttértek a kereszténységre. Ebben az időben sok olyan magyar vándorolt ki Törökország területére és más iszlám államokba, aki szerette volna megőrizni a muzulmán vallást. Így akár eljuthattak Afrikáig is. Bár a nyelvészek erősen kétségbe vonták ezt a teóriát, mivel azóta nem telt el olyan sok idő, ami alatt a magyar nyelv ilyen nyomtalanul beolvadhatott volna a helyi dialektusokba. Ráadásul a magyarabok nemcsak arabul, hanem egy ősi berber dialektusban is beszélnek, ami azt bizonyítja, hogy már az 1700-as évek előtt ott élhettek jelenlegi lakóhelyükön, mert az a nyelvjárás a XVI. században volt elterjedt azon a vidéken.

Végül is nem sikerült megnyugtatóan tisztázni a magyarabok eredetét és származását, de annyi bizonyos, hogy a magukat magyaraboknak vallók máig állítják, hogy a magyaroktól származnak.