Gróf Almásy Miklós és Déry Sári színésznő tragikus szerelme, amely XX. századnak esett áldozatul.

Forrás: Fortepan - középen, szemüveggel Eisemann Mihály zeneszerző, balról Rökk Marika, szőkén Déry Sári, Kiss Manyi, Gombaszögi Ella színművésznők

A híres Afrika kutató, felfedező grófot, Almásy Lászlót és a róla szóló szerelmes filmet, „Az angol beteget” sokan ismerik, holott a történet teljes egészében a filmkészítők fantáziájának szülötte. Ugyanakkor a felfedező grófnak valóban volt egy rokona, Almásy Miklós, aki tényleg egy olyan tragikus, különleges szerelmet élt meg, amely szintén filmre kívánkozna. Almásy Miklós grófot már fiatalon elnevezték Nikinek a társaságban, és igen szigorú nemesi neveltetést kapott az akkori Horty-féle Magyarországon. Nem csoda, hogy a fiatal gróf 1945-ben, amikor megkapta a behívóját, nem volt hajlandó bevonulni a nácikat szolgáló magyar hadseregbe, s ezért még bujkálnia is kellett. Ekkor ismerkedett meg a kor egyik szexszimbólumának tartott Déry Sári színésznővel is. A háború lassacskán véget ért, Niki gróf pedig lovászfiúként helyezkedett el az új berendezkedésű országban, mivel igen jól értett a versenyzéshez és a lovakhoz. Azt gondolhatnánk, hogy vagyonának és rangjának elvesztése erősen megviselhette a fiatalembert, de őt semmi más nem érdekelte, csakis szerelme, Sári. Szenvedélyes kapcsolat szövődött a pár évvel idősebb filmszínésznő és a fiatal legénynek számító Almásy Niki között, s boldogságuknak csupán Sári házassága állta útját. A válás azonban gyorsan lezajlott, és Almásy Miklós végül elvehette feleségül Déry Sárit, aki mindenhova követte férjét, még a száműzetésbe is.

Már 1951-et írtunk ekkor, és elkezdődött az országban a Rákosi-korszak hírhedt kitelepítési időszaka, amikor a nemeseket, a főurakat vagyonuktól megfosztva különböző vidéki településekre hurcolták kényszerlakhatásra. Almásy Miklósra és feleségére is sor került, őket Mádra telepítették ki igen szegény körülmények közé. A gróf és a grófné hatadmagukkal laktak egy szobában, és ugyanúgy dolgoztak a falu termőföldjein, mint a parasztok. Állítólag szomorú történetük ihlette Bacsó Péter Te rongyos élet című filmjét is, amelyben a főszereplő Sziráky Lucy művésznő alakját vélhetően Sáriról mintázták. Bár eredetileg Déry Sári ereiben nem csörgedezett kék vér, így ellentmondhatott volna az erőszakos kitelepítésnek, neki eszébe sem jutott, hogy egyedül hagyja fiatal férjét, mindenhova követte Almásyt, és végül ez lett veszte. Egy hideg hajnalon ugyanis óriási fájdalomra és hasgörcsre ébredt, a falu orvosa pedig megállapította, hogy súlyos vakbélgyulladása van, s rögtön kórházba kell szállítani. Almásy Miklós viszont csak egy rossz szekeret tudott keríteni a szállításhoz, a grófnén ugyanis senki nem mert segíteni tartva a kommunista karhatalom bosszújától. Így a híres színésznő későn került orvosi kezekbe, perforált a vakbele, és sajnos belehalt a betegségbe. Bár férje 1953-ban visszatérhetett a fővárosba, és később tevékenyen résztvett az 1956-os forradalomban. Felesége emlékét híven őrizte, és bosszút esküdött az elnyomó szocialista rezsim ellen.

A sors ezután sem bánt kesztyűs kézzel a gróffal, hiszen az 56-os forradalom leverése után ő is menekülni kényszerült, mert egyébként kivégezték volna. Először Belgiumba, majd Kongóba került, ahonnan szintén a történelem eseményei kényszerítették távozásra. Ezután végleg Belgiumban telepedett le, ahol megismerkedett későbbi feleségével, élete második nagy szerelmével. Zágoni báró Szentkereszty Máriát testvéreivel együtt küldték tanulni az országba, ott találkozott a hányattatott sorsú Almásy Miklóssal, és rögtön egymásba szerettek. A gróf és Szentkereszty Mária összeházasodtak, boldog frigyükből pedig öt gyermekük született. Bár a szülők a nulláról kezdték újra, s noha a belga főnemesi körök hamar befogadták és segítették őket, nehéz körülmények között nőttek fel a gyerekek, édesanyjuk is általában egyszerre három helyen is dolgozott, hogy el tudják tartani a családot. A gyermekeik neveltetésének része volt az a gondolat is, amely Almásy Miklós egész életét meghatározta: „nekik mindig mindent jobban kell csinálni, mindig, minden helyzetben példát kell mutatni, ugyanakkor sosem szabad visszaélni azzal, amit a rang jelent. Ezeket az értékeket kötelességünk átadni a következő generációnak.”