Esztergom volt az első, de Székesfehérváron koronáztak a legtöbbet, míg a törökök elől Pozsonyba menekültünk.
Esztergom - forrás: Fortepan, Glatz ödön
Bár sokan úgy vélik, hogy Buda mindig is Magyarország legfontosabb városa volt, az egyetlen főváros, ez bizony nincs így. A királyi székhely és az államigazgatás ugyanis az ország elmúlt ezer évében több helyen is megfordult, lássuk hát időrendi sorrendben történelmi sztorikkal fűszerezve, hogy mely városok voltak fontosabbak Budapestnél.
A Kárpát-medencébe érkező magyarok több fejedelmi székhelyet hoztak létre még a 900-as években. Ezek egyike volt Buda, amely az egykori aquincumi, római alapokra építkezve jött létre. Ugyanakkor Géza fejedelem jobban kedvelte Budánál Esztergomot, hiszen itt született fia Vajk is, és itt alapította meg a keresztény Magyarország első egyházi központját is, az Esztergomi Érsekséget. Bár az államigazgatási feladatokat jórészt Esztergomból látták el a magyar királyság első évtizedeiben, Szent István már egy új koronázási központot jelölt ki, bazilikát épített Székesfehérváron. Ez a város lett hát a középkori Magyarország harmadik jelentős központja, ahol több Árpádházi királyt koronáztak meg és helyeztek örök nyugalomra, sőt több országgyűlést is tartottak. Például itt mutatták be a nemesek előjogait biztosító Aranybullát is 1222-ben. Az első három évszázadban elmondhatjuk, hogy a királyok ezen a három helyen tartózkodtak a leginkább, és preferenciájuk szerint hol egyik, hol másik városban eszközöltek különböző fejlesztéseket. Ennek a helyzetnek a tatárjárás vetett véget, hiszen ezután IV. Béla úgy döntött, hogy végleg Budára és az ott felépített, jól védhető várba helyezi át a korábban Esztergomban lévő pénzverdét, állami apparátust és a fehérvári koronázási színhelyet is. Ezzel Esztergom jelentősége végleg megszűnt, egyedül az egyházi központ maradt a városban. Bár maga a király keveset tartózkodott a budai várban, ugyanis feleségével együtt megépítették a fényűző visegrádi rezidenciát, ahol sokkal szívesebben tartózkodtak. Érdekes, hogy később Károly Róbert és Nagy Lajos is szívesebben tartózkodott a visegrádi fellegvárban, így tulajdonképpen a budai palota egyfajta jelképes központtá vált. Maga Mátyás király is sokat időzött a Duna kanyarban, bár az ország dolgait főként Budáról intézte, és ott a hadjáratok idején állandó helytartó is képviselte mint uralkodói intéző.
Székesfehérvár Nádor utca - forrás: Fortepan, Magyar Földrajzi Múzeum
A királyi városok párhuzamos fejlődésének a török uralom vetett véget. Esztergomot, Budát és Székesfehérvárt is elfoglalták a törökök, és az éppen regnáló, önmagukat magyar királynak tartó oligarchák, így például Szapolyai János. Az osztrák uralkodó, I. Ferdinánd, mivel nem tudta visszaszerezni Budát, 1536-ban székhelyét Pozsonyba helyezte át, és a várost kinevezte királyi székhellyé. Pozsony ezzel hosszú évszázadokra a Magyar Királyság fővárosa lett. 1830-ig tizenegy királyt és nyolc királynét koronáztak meg itt, és a Szent Koronát is itt őrizték 1608-tól. Érdekesség, hogy a legnagyobb magyarnak tartott Széchenyi István kiemelkedő szónoklata, ahol Magyar Akadémiát támogatandó felajánlotta egyéves jövedelmét, szintén a pozsonyi országgyűlésen hangzott el. A XIX. században is egyfajta kettős központ volt jellemző Magyarországra: az 1848-49-es időkben főként Budán és Pesten zajlottak a legfontosabb döntések és történések, illetve egy pár hetes intermezzó erejéig még Debrecenben is székelt a forradalmi, Kossuth Lajos féle magyar kormány. De emellett szinte minden nemes tartott fenn rezidenciát Pozsonyban is, ahová a 1849-es események után elég gyakran ellátogatott a Habsburg udvar is. Buda és Pest elsősége csak 1867 után vált egyértelművé, amikor a királyi törvényhozást áthozták a mai fővárosba és már Ferenc József koronázása is itt zajlott. Ezután Pozsony kiváltságai, különösen Budapest aranykori fejlődésének köszönhetően fokozatosan visszaszorultak.
Pozsony, forrás: Fortepan, Magyar földrajzi Múzeum
Buda, Óbuda és Pest egyesülésével, 1873-tól óriási fejlődés vette kezdetét a mai fővárosban: megépült a Parlament, az Opera, a Vigadó, hídjaink egy része és az akkor sugárútként tisztelt Andrássy út. Pár évtized alatt a város lakosságának száma 250 ezer főről közel egymillióra nőtt, és a német túlsúlyt lassan felváltotta a homogén magyar ajkú lakosság. Az 1896-os milleniumi ünnepségek és a Világkiállítás valódi európai metropolisszá emelték Budapestet, amelynek jelentősége és országos befolyása 1919 és Trianon után még tovább fokozódott.
