Ma is használható környezet- és pénztárcabarát megoldások a régi vidéki háztartásokból!

Forrás: Fortepan.hu/Tóth Árpád

Manapság virágkorukat élik a különböző természetbarát háztartási technikák és ötletek, amelyek jórészt a régi vidéki parasztkonyhákból és házakból származnak. A parasztok ugyanis tisztelték a körülöttük lévő természetet, ami az élelmet, a ruhát és a megélhetést biztosította számukra. Ugyanakkor mindent felhasználtak maguk körül, hogy takarékoskodjanak, a régi vidéki háztartásokban szinte semmi nem ment veszendőbe. Érdemes hát egy-két háztartási ötletet ellesni az őseinktől, hogy ne termeljünk annyi műanyag szemetet, kevesebb vegyszerrel szennyezzük magunkat és a környezetünket, ráadásul még a pénztárcánk is jól járhat.

 Tisztítás a természetes arany trióval

Ilyenkor ősszel sok háziasszony végez őszi nagytakarítást, amelynek a hagyománya a régi évszázadokból ered. A parasztasszonyok, leányok, az aratás és a szüret végeztével mindig kitakarították a házat, a kamrát, a konyhát és a szobákat, hogy a termés és az eltett élelmiszer tiszta körülmények között várja a telet csakúgy, mint ők saját maguk. A legtöbbször sót, ecetet, szódát és hamut használtak a takarítás során. A hamuval és a szódával minden edényt csillogó villogóra lehetett dörzsölni, az ecet a vízben használt tárgyakat és az üvegeket tette fényessé, míg a fertőtlenítéshez ott volt a szóda. Ezekkel a kellékekkel ma is meglepően eredményesek lehetünk a konyhában vagy a fürdőszobában, így nem kell környezetre káros tisztítószerekre költeni a pénzünket. Az ecet és a szóda bármilyen vízkővel és dugulással elbánik, csodássá varázsolja a csempét csakúgy, mint az üvegablakokat.

 Mosás, a heti nagyprogram

Mivel akkoriban még nem létezett mosógép, így a lányok, asszonyok hetente kivonultak a közeli kúthoz vagy patakpartra mosni. A mosáshoz évente egyszer állati zsiradékból és hamulúgból készítettek háziszappant vagy egyszerűen hamulúgot használtak.  Verték, nyüstölték, mángorolták, majd öblítették a ruhadarabokat és háztartási textileket. Háziszappant mi is egész egyszerűen készíthetünk néhány hozzávaló beszerzésével, ami jó lehet mosáshoz (mosógép tartályába reszelve) és tisztálkodáshoz egyaránt. Fehérítéshez szódát használtak, és hát manapság is egyre divatosabb a mosószóda használata. Mindezeket a természetes anyagokat nem műanyag tasakokban, palackokban, hanem erre kiválasztott cserép, fa vagy üveg tárolóedényekben tárolták.

 A kamra titkai hűtő és nejlon helyett

Mivel jó pár évtizeddel ezelőtt sem nejlonzsákok, sem műanyag tasakok, sem pedig hűtőgép nem állt rendelkezésre, így elődeink mesterfokra fejlesztették a különböző tárolási módokat. A hetente megsütött kovászos kenyeret (ami kovásztartalmánál fogva eleve jóval tovább elállt, mint a manapság szokványos élesztős társai) vászonkendő alatt tárolták. Szintén textilzsákokban (kender, len) tartották fellógatva a lisztet, a hüvelyeseket. A burgonyát a pince hűvösében, a répaféléket laza homokba ásva tették el télire, a gyümölcsöket befőzték vagy lekvárt készítettek belőlük. A fűszereket szárították, mint ahogyan a paprikát és a hagymát, fokhagymát is, amelyek így szabadon vagy faládában is elálltak a kamrában sokáig. A húsféléket sózással, zsírjára sütéssel és zsírban tárolással, füstöléssel tartósították. A tejet, tojást pedig általában egy-két nap múlva elfogyasztották, hiszen a háztáji állatok miatt kétnaponta mindenből volt friss adag. Ezek a tárolási módok manapság is jó szolgálatot tehetnek, és a hűtőnk méretét is lecsökkenthetjük, ha néhány hagyományosabb tartósítási módszert bevetünk. A lehulló ételmaradékből újabb fogásokat készítettek vagy a komposztálóba került, amelyet később trágya helyett a termőföld gazdagítására használtak. Akkoriban egyébként tényleg sikerült megvalósítani azt, hogy csak helyben termelt zöldséget és gyümölcsöt fogyasszanak, s természetesen ez a szezonalitással is együtt járt. Ennek megfelelően alakult a család étrendje is, nyáron és ősszel több zöldséget és gyümölcsöt tartalmazott, míg télen és kora tavasszal több húst és tésztafélét ettek.