Arról a Sina Györgyről mintázta Jókai Mór az arany embert, aki a legnagyobb magyart és a Lánc-hidat is finanszírozta.
Sina György - forrás: Wikipedia
Jókai Mórtól megszokhattuk, hogy mindig valamilyen valós személy ihlette regényalakjait, és nem volt ez másként a dunai hajósból mesés nábobbá avanzsált Tímár Mihály esetében sem. A visszaemlékezések szerint Jókai az arany embert a XVIII. század fordulóján élt Sina Györgyről és fiáról, Sina Simon báróról mintázta, akiknek mesés gazdagságához talán csak az Eszterházyak és a Habsburgok vagyona volt fogható. De ki volt ez a Sina dinasztia, akikre Magyarországon, Görögországban és Ausztriában egyaránt jótékony mecénásként emlékeznek?
A család ősapja, Szinasz György ortodox, macedón lelkész még Görögországban élt, de gyermeke az idősebb Sina György már Bécsben és Pesten is megfordult kereskedőként. Az ő unokája volt az a Sina György, akinek a család a mesés vagyont köszönhette, és akiről az Arany ember című Jókai regény is szól. Történt ugyanis, hogy az említett Sina György megállapodást kötött egy igen gazdag török pasával, hogy számára a balkánon fellelhető gyapotot és gabonát felvásárolja, és felhajózva a folyón busás haszonnal eladja a Duna-mentén. A hasznot pedig a pasa rögtön visszaadta Sina Györgynek, hogy újabb kifizetődő kereskedelmi ügyletekhez felhasználhassa. Sina maga is elég jól keresett az üzleten, emellett pedig úgy forgatta a pasa vagyonát, mintha csak a sajátja lenne. A pasa egyébként ezt a kis mellékest eltitkolta a szultán elől, papíron minden Sina nevén bonyolódott, így a gyapotbiznisszel tulajdonképpen kikerülték a kötelező adókat. Igen ám, de egy szép napon minden kiderült, és a szultán halálra ítélte a pasát, illetve törvényes örökösét, a fiát is. A vagyonnak pedig bottal üthették a nyomát, ugyanakkor Sina Györgynek hirtelen igen sok lett a jóból. Megalapított hát a gyapotpénzekből egy kereskedelmi társaságot, ami igen jól fialt később is, különösen a napóleoni háborúk idején, amikor az egyetlen kereskedelmi lehetőséget biztosította a törökök és a nyugat között.
A folyamatosan gyarapodó, immár bankokba és ingatlan ügyletekbe is beszálló Sinák a XIX. század elején kaptak magyar nemesi rangot a császártól, és ettől kezdve valódi hazájuknak tekintették Magyarországot. Például Sina György pénzelte a legnagyobb magyar, Széchényi gróf világraszóló ötleteit is, így rengeteget adományozott az akadémia megalapítására csakúgy, mint a Lánc-hídra. Később apa és fia együtt alapították meg az első Magyar Vasúti Társaságot is, és tetemes birtokokra tettek szert Magyarországon. Ezek közül talán a leghíresebb a Grassalkovich kastély és birtok volt Gödöllőn, ahol 1850 és 64 között jelentős fejlesztéseket hajtottak végre. Feltehetőleg Széchenyi István hívta fel Sina György figyelmét a mosonszentmiklósi uradalom megvásárlásának lehetőségére is, ahol a Sinák felépítették Közép-Európa legnagyobb cukorgyárát. Végül a kalandos történetű, görög származású Sina György (1783- 1856) és fia, Simon (1810-1876) a Habsburg Birodalom egyik legnagyobb vagyonát gyűjtötték össze.
Sina Simon - forrás: Wikipedia
De hiába volt a mesés vagyon, a jól fialó bankház, hiába kaptak bárói rangot Ferenc császártól, a magyar és osztrák arisztokrácia soha nem fogadta be őket igazán. Simon egyetlen fia már nem érte meg a felnőttkort, négy lánya közül pedig egyet sem tudott magyar arisztokratához feleségül adni. Sina Simon érdeklődése ezért fokozatosan Görögország felé fordult, a gödöllői kastélyt eladta, és elköltözött Magyarországról 1964-ben.Támogatását ezentúl legfőképpen szülőföldjére küldte, a Görög Tudományos Akadémia és az athéni csillagvizsgáló is neki köszönheti létét. A magyarok pedig elvesztették egyik legbőkezűbb mecénásukat, aki 1976-ban halt meg Bécsben.
