Alig harminc főnemesi család kezében összpontosult a magyar földek egyharmada a XIX. században, de vajon hogyan alakult ki ez?
Forrás: Fortepan
30 család kezében összpontosult a föld a XIX. században
A XIX. században a Magyar Királysághoz tartozó földek egyharmada a főnemesi nagybirtokosok tulajdonában volt. Ez tulajdonképpen körülbelül 2500 férfiembert jelentett, hiszen egy 1885-ös felmérésben ennyi felnőtt korú főnemest tartottak nyilván. A fennmaradó részből jelentős részt hasított ki a korona (vagyis a XIX. században a Habsburg-dinasztia) és a középbirtokos nemesség egyaránt. A leggazdagabb főrendi családok nemcsak komoly vagyonnal, de jelentős politikai befolyással is rendelkeztek. Az alábbi fotón jól látható, hogy a gazdasági és közéleti hatalom tulajdonképpen harminc család kezében összpontosult, közülük is kiemelkedtek az Esterházyak, Zichyek, Széchenyiek, Teleki, Csáky, Pálffy, Bánffy és Festetics dinasztiák. A polgárosodás természetesen magával hozta a birtokviszonyok átalakulását is: egyrészt a tehetséges kereskedők, nagypolgárok, gyáriparosok igyekeztek minél több földbirtokot szerezni vállalkozásaik jövedelméből, így új nagybirtokosi réteg jött létre a dualizmus második felére. Másrészt a jobbágyrendszer megszűnésével több haladó szemléletű birtokos felosztotta földjeit a parasztság és a kisebb földbirtokos nemesség között, amelyek előbb-utóbb a tulajdonukba is kerülhettek. A legnagyobb csapást a nagy kiterjedésű főnemesi birtokokra azonban minden bizonnyal Trianon mérte, hiszen az újonnan alakuló országokban a főnemesek elvesztették korábbi területeiket. De ne szaladjunk ennyire előre, hanem nézzük meg, hogy miként tehettek szert ilyen óriási fölbirtokra egykoron a főnemesek.
Forrás: Ballabás Dániel: A főrendiházi reform és a magyar főnemesség földbirtokviszonyai című munkája
Hitbizomány és ősiség, hogy a vagyon egyben maradjon
A főrendi arisztokraták ősi családokból származtak és egészen az 1800-as évek közepéig az ősiség törvénye szerint örökölték vagyonukat. Ezalapján az ősi jószágokat, azaz földeket, legelőket, erdőket és mezőket mindenkor a legidősebb fiú örökös kapta meg, hacsak az édesapja másként nem rendelkezett. A pillanatnyi birtokos mindig csak a haszonélvezője volt a birtoknak, mert az örökölt gazdaságokat nem igen értékesíthette, sőt, ha erre adta volna a fejét, akkor elővásárlási jogot kellett biztosítani a rokonoknak. Ezt a szabályt egyébként a XIX. század második felében törölte el Ferenc József császár, illetve az öröklést tekintve egyenjogúságot hirdetett a férfi és női gyermekek között. Ebben az időben kezdett elterjedni mindinkább a hitbizományok intézménye, amely szintén a birtok egybentartását, illetve igazságos elosztását hivatott biztosítani. A korábbi ősiségi törvénynek megfelelően a hitbizonyhoz tartozó, örökölt javakat sem lehetett elzálogosítani vagy értékesíteni, bármennyire is szerette volna azt a hitbizomány élvezője. Ugyanakkor a különválasztott hitbizományokkal lehetőség nyílt a gyermekek közötti igazságosabb vagyoni felosztásra is. Léteztek olyan főnemesi családok, mint például a Zichy vagy Andrássy család, ahol több kisebb-nagyobb hitbizomány szállt generációról generációra és az örökösök megosztva rendelkeztek az ősi vagyon felett. De voltak olyan főnemesi dinasztiák is, ahol egyetlen kézben összpontosult a család vagyonának nagy része, mint például az Esterházy Miklós hercegnél vagy Festetics Tasziló hercegnél.
A négy leggazdagabb főnemesi földbirtokos
A monarchia idején körülbelül 2.313.000 kataszter hold tartozott valamilyen ősi főrendi család hitbizományához. Ezek a földek tulajdonképpen ki voltak vonva a piaci forgalomból. Az egyes országrészeken eltérő volt a főnemesi zárolt birtokok aránya, a Dunántúlon például rengeteg ilyen területet találtunk, míg például Erdélyben jóval kevesebbet. A négy legjelentősebb magyar érdekeltségű hitbizománnyal a XIX. század végén Esterházy Miklós herceg (403 300 kat. hold), Festetics Tasziló herceg (115 900 kat. hold), Schönborn Frigyes gróf (226 800 kat. hold) és Szász-Coburg-Koháry Fülöp herceg (141 200 + 51600 kat. hold) rendelkezett. Ők voltak a legnagyobb vagyon birtokosai, bár a társadalom változása nyomán és Trianont követően gyorsan utolérték őket a gazdag polgárok.