Az erotika még kiváló magyarjaink eszét is elvette: íme a szoknyapecér Wesselényi Miklós báró és a családon belüli, tiltott szerelem bűnébe eső gróf Batthyány Lajos.
Wesselényi Miklós, forrás: wikipédia
Sokan úgy tartják, hogy a legnagyobb tivornyák, ledér sztorik az egykori Magyarország székesfővárosában Budán-Pesten, esetleg Pozsonyban vagy Bécsben történtek a füstös lebujok falai között. Holott tény, hogy a jól védett, magáncélra használt nemesi birtokok kastélyai bizony sokkal jobb színteret biztosítottak a pajzán légyottoknak. A nagyvárosokban ugyanis bármikor belefuthatott az adott főnemes egy-egy újságíróba vagy egyéb jóakaróba, így rögtön meg is született a pletyka. Ellenben a zárt otthonként funkcionáló nagybirtokok falai hallgattak, az ott szolgáló cselédség, a közelben élő jobbágyok persze tisztában lehettek az uraság viselt dolgaival, de ezeket senki nem merte a főnemes arcára vetni. Ha szerelmi légyottok, buja tivornyák zajlottak a birtokon, erről mindenkinek hallgatni illett. Íme két különleges sztori két jól ismert magyar főnemesről, amikor nem sikerült az erotikus titkokat a vidéki otthon falai között tartani. Megemlékezés Wesselényi báróról, akit kora legnagyobb nőcsábászának tartottak, és Battyhány Lajosról, aki családon belüli tiltott szerelem bűnébe esett.
Ifjabb Wesselényi Miklós – akit csak a zsibói bölény fiának becéztek - egészen fiatalon kezdett politizálni, Széchenyivel, akit jó barátjának tartott, beutazta Európát, majd az újonnan összeülő XIX. század eleji országgyűlés főrendű ellenzékének egyik vezéralakja lett. Modern földesúrként kezelte zsibói birtokát, gyakran beállt ő maga is dolgozni cselédjei közé, rengeteget utazott, a 1838-as árvíz idején pedig több száz embert mentett ki a budapesti árvíz fogságából. Innen ered ma ismert neve, az árvizi hajós. De számos nemes cselekedete mellett ő volt a század legnagyobb szoknyapecére is. Tény, hogy naplójába szorgosan feljegyezte azon jobbágyleányokat, úrikisasszonyokat és ledér nőcskéket, akikkel hosszabb, rövidebb viszont folytatott. A leírásból kitűnik, hogy ezeket a pásztorórákat érzelemmentesen közelítette meg a napi tevékenység szokásos részeként, a partner nevének kezdőbetűi mellett csak az aktusok számának megfelelő strigulák szerepeltek, bővebb leírás nem. A pontos feljegyzésekből kitűnik, hogy Wesselényi szexuális étvágya szinte csillapíthatatlan volt, képes volt egy nap több nővel is szeretkezni akár több alkalommal is.
A szebbik nemnek nem tudott elleállni sem Pesten, sem Budán, sem Bécsben, sem Pozsonyban, itt többnyire prostituáltakat és lebujokat látogatott, de az igazi nagy orgiák zsibói birtokán zajlottak. Az ott lakó cselédség és jobbágyok szemet hunytak az uraság kedvtelései fölött, és elnézték, ha megkívánta olykor-olykor valamelyikük leányát vagy feleségét. Az erdélyi Zsibóra érkező uraságok is kivehették a részüket az erotikus történésekből, hiszen nem volt ritka, hogy barátait Wesselényi éjjeli meglepetésként szexi légyottokkal ajándékozta meg. Mindezek után a báró 11 törvénytelen gyermeket hagyott hátra különböző viszonyaiban, és 49 éves korában is csak azért vette nőül ápolónőjét, mert az már 8 hónapos terhes volt magzatával. Az erőteljes, délceg, jó vágású Wesselényi 40 éves kora után sokat betegeskedett köszönhetően a szifilisznek és egyéb nemi betegségeknek, amelyek bizony őt sem kímélték.
A szerelmi fészekként nyilvántartott zsibói birtok különös hangulatát a kortárs férfiak csak zsibói klímának hívták, amely felforralja az asszonyok vérét és különösen hajlandóvá varázsolja őket. A zsibói kastély egyébként ma is áll Erdélyben, a rendszerváltást követően visszakerült Wesselényi leszármazottaihoz. Jelenleg egy ügyvédi iroda próbálja értékesíteni az igen leromlott állapotú ingatlant. A barokk és klasszicista stílus ötvözésével 1779 és 1796 között felépített kétszintes kastély jelenleg 2200 négyzetméteres hasznos területtel rendelkezik. A tízhektáros kastélykertből 1,3 hektárt szolgáltattak vissza az örökösnek, a fennmaradó részen egy botanikus kert működik. Internetes források szerint előzetes bejelentkezés után a kastély idegeneknek is látogatható, bár egykori pompáját már csak a falak és a körülötte lévő pompázatos kert idézi.
Battyhány Lajost a legtöbben az 1948-as szabadságharc vértanújaként, miniszterelnökeként ismerik, és nem is feltételezik róla, hogy szerelmi élete korántsem volt olyan példás, mint politikai karrierje. Pedig a két asszony, akiket szeretett, jelentősen befolyásolták életét, világnézetét és pályáját is. De kezdjük az elején! A félig horvát, félig magyar származású, de német anyanyelvű mágnás felnőtt fejjel, a katonaságnál tanult meg jól-rosszul magyarul, ennek köszönhetően pedig egyre nagyobb figyelemmel fordult a magyar ügy, és úgy általában a magyar főnemesek irányába. Így ismerkedett meg a hazafias szellemben nevelt Zichy-lányokkal, majd rögtön beleszeretett és elvette feleségül az idősebb testvért, Zichy Antóniát. Tony – ahogyan az ifjúasszonyt nevezték kortársai – népszerű személyiség volt a főnemesek világában, így ő vezette be a férjét a társasági életbe, majd ő ösztönözte közéleti szerepvállalását is. Néhány évvel esküvőjük után Batthyány már komoly politikai reménységnek számított. A feleség politikai szerepe valóban jelentős volt, az akkoriban született beszámolók szerint gyakorta tartott ebédjeivel és estélyeivel Batthyányné biztosította az ellenzéki élet legfontosabb színtereit, és összehozta egymással a főurakat és a köznemesi származású alsóházi politikusokat. De nemcsak ő, hanem a húga is meghatározó egyénisége volt a magyar közéletnek.
Batthyány Lajos, forrás: wikipedia
A család otthona Ikerváron volt, ahol 1789-ben épített kastélyt a Batthyány család. Itt töltötte gyermekkorát a gróf, majd ide hozta ifjú feleségét is, aki öt gyermekkel ajándékozta meg. A Rába folyó mellett található barokk kastélyt és a körülötte lévő kertet Antónia valódi tündérkertté változtatta, angolkertje is páratlan volt. A kastélyban az 1830-as és 1840-es években megfordult a magyar ellenzék színe-java és természetesen sokat tartózkodtak itt a rokonok is. Köztudott volt, hogy a gróf igen közel állt Antónia testvéréhez, Karolinához. S fennmaradt kortársi levelek szerint titkos viszony szövődött kettejük között, vélhetően Ikervárott. A szerelmi kapcsolat hosszú évekig tartott, Széchenyi feljegyzéseiből sejthető, hogy még közös gyermekük is született. A 40-es évek közepére Antónia már tudott a férje és a testvére közötti viszonyról, ekkorra már igen elhidegült a férjétől. A végső békülést maga a szabadságharc hozta meg, amikor teljes mellszélességgel kiállt az ura és tevékenysége mellett. Állítólag Batthyány a forradalom leverése után, utolsó kívánságként a börtönben arra kérte feleségét, hogy bocsásson meg neki és a testvérének is. Az asszony megbocsátott férjének, s a gróf halála előtt még szerelmet vallott feleségének, aki annyira szerette őt, hogy vele együtt akart halni. Zichy Antónia férje elvesztése után évekig utazgatott Európában s csak 1856-ban jött vissza Magyarországra, hogy lányait férjhez adja, de egykori otthonába nem térhetett vissza, hiszen azt a forradalom leverése után a Habsburgok elkobozták. S bár a család később visszavásárolta a családi ingatlant, régi fényét már nem tudták visszaállítani. A különleges szerelmi történet helyszínét adó ikervári kastély egyébként két évvel ezelőtt került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-hez, így várhatóan pár év múlva ismét látogatható lesz és hasznosítják majd az ingatlant, amelynek állapota az elmúlt évtizedekben jelentősen leromlott.
Ha szeretnél belekóstolni a főurak vidéki életébe, még ma is megteheted a Zichy Park Hotel birtokszállodában.
