Néhány év alatt szerzett hírneve Rózsa Sándoréval vetekedik, noha Sobri Jóskát mindössze 27 évesen érte utol a végzet. Pedig, ha az akkori fehérnépen múlik, még sokáig élhetett volna.
Forrás: festmenyek.eu
Bár a leghíresebb magyar betyárnak legtöbben Rózsa Sándort tartják, ismertségben Sobri Jóska sem marad el tőle. Ráadásul ő a kétes hírnevét mindössze néhány év alatt építette fel. Titka valószínűleg abban rejlik, hogy a leírások és még az ellene kiadott körözőlevél szerint is sudár termetű (ma úgy mondanánk atlétikus alkatú) és feltűnően csinos arcú volt. Feljegyzések szerint, amikor büntetései során munkára vezényelték a kíváncsiskodók között feltűnően sok volt a fehérnép, úgy a cselédség, mint a gazdagabb réteg tagjai közül egyaránt.
Pedig a Pap József néven, Erdőd majorban, 1810-ben szültetett fiúcska előéletében semmi olyan sem volt, ami előrevetítette volna a későbbi haramia létet. József valószínűleg apja szülőfalujáról, Soborrol kapta ragadvány nevét. Apja, István, a major kanásza erkölcsösen nevelte gyermekét, és maga is ilyen életet élt. Első bűntényét inkább fiatalkori forrófejűségből, mintsem pénzszerzés okán követte el. Egyszerűen rossz társaságba keveredett, ám a bakonyi disznólopás miatt így is elfogták, és meglehetősen szigorú, két év börtönbüntetésre ítélték (valamint pálcázásra is). A börtön azonban igen rossz hatással volt rá. Bár itt tanult meg írni és olvasni, valamint későbbi öltözködése is a fogságban alakult ki, mégis szabadulása (vagy szökése) után már bűnözőként tért vissza a civil életbe. Mivel ma már nem deríthető ki pontosan, hogy hogyan került ki a börtönből, így ugyanolyan valószínű a szökés, mint az, hogy kitöltötte a büntetési idejét. Az állítólagos szökést valószínűsítő források úgy tudják, hogy Jóska a börtönben összeszűrte a levet Benkő Lázár porkoláb feleségével, és a nő segített neki megszökni.
Következő feljegyzett bűncselekménye 1835-ben volt, amikor egy bojtár segítségével kirabolt egy kolomposi juhászt. Míg azonban a bojtárt elfogták és felakasztották Sóbri meg tudott szökni és ezzel kezdetét vette az élete utolsó két évén át húzódó bujdoklása. Ekkoriban ismerkedett meg Milfajt Ferkóval, aki előbb segítője, majd alvezére lett. Ő három évvel volt idősebb Sobrinál és szintén egy majorságban látta meg a napvilágot. Miután kijárta a hat elemi osztályt, urasági inasnak állt, később szökött katona, majd juhász lett. Sobrit eleinte csak információkkal segítette, majd beállt a bandájába, ahol ki is tűnt írástudásával. Eleinte csak gazdag kereskedőket és juhászokat fosztogattak, ám Sobri ezzel nem elégedett meg. Egy éjszaka kirabolták Hunkár ezredes otthonát is, aki – befolyásos ember lévén – a királynál és a nádornál is panaszt tett. Ekkortól már a legfelsőbb szinteken is komolyabban kezdtek foglalkozni a rettegett betyár ügyével, és megindult ellene a hajtóvadászat. Ma már nem tisztázható, hogy Sobri maga küldte el Milfajtot, hogy megossza az üldöző csapatokat, vagy Ferkó döntött az önálló bűnözői karrier mellet, de tény, hogy innentől Milfajt a Vértesben, Sobri pedig Tolna környékén tevékenykedett tovább. Igaz ez az időszak már nem tartott sokáig.
Milfajt 1836 decemberében egy majki csárdában mulatozott, ahol egy földhöz vágott puska olyan szerencsétlenül sült el, hogy lábon lőtte a betyárt. Hiába vitték a társai a kéthelyi „megbízható” törvénybíróhoz, december 13-án a pandúrok elfogták. Miután átadták a Veszprém megyei hatóságoknak, a statáriális bíróság december 24-én, karácsony napján kötél általi halálra ítélte, és a büntetést aznap végre is hajtották. Milfajt ekkor 29 éves volt. Sobri szerencséje egy kissé tovább tartott, ugyanis őt csak 2 hónappal később érte el a végzet.
A vezért ekkor már hat vármegye katonasága üldözte és 1837. február 17-én be is kerítették Somogy és Tolna vármegye határán, Lápafőnél. A betyárok nem adták meg magukat, hanem tűzharcba keveredtek a katonákkal, akik jelentős fölényben voltak. A történet végét innen már nem lehet pontosan követni. Az egyik lehetséges befejezés szerint miután társait lemészárolták, Sobri fogságba esett és még aznap fel is akasztották. Kering azonban egy jóval romantikusabb szóbeszéd is, melyet valószínűleg a „rajongói” terjeszthettek el. Eszerint a betyárvezér hosszan kitartott maréknyi emberével, ám végül körülkerítették és kilátástalan helyzetét látva pisztolyával maga vetett véget az életének és az emiatt keletkezett zűrzavar leple alatt maradék társai egy része meg tudott szökni. Bár sokan azt is terjesztették, hogy Sobri megszökött és külföldön gazdag emberként élt még hosszú évekig, erre semmilyen bizonyíték sincsen. Sokkal valószínűbb, hogy 1836. február 17-e Sobri Jóska halálának napja, amikor az alig 27 éves betyárvezért legyőzte az elfogására kivezényelt karhatalom túlereje.
