Mi köze van Szent Luciának a boszorkányokhoz és a Mikulás krampuszaihoz? A Luca-napi hiedelmek nyomába eredtünk.
Luca-széke Forrás: OFI
December 13-án ünnepeli a keresztény egyház Szent Luciát, aki a Diokleciánusz császár által üldözött keresztény vértanúk közé tartozik. Lucia egy gazdag szirakúzai családból származott, és igen korán elveszítette édesapját, aminek nyomán a kereszténység felé fordult. Erős hite lett a veszte is, hiszen felcseperedve nem akart feleségül menni a neki szánt pogány vőlegényhez. Helyette inkább elzarándokolt Szent Ágoston sírjához, aki a túlvilágról is meggyógyította a leány beteg édesanyját. Ezután már az anyja sem akadályozta Luciát abban, hogy örök szüzességet fogadjon, és szétossza a család vagyonát a szegények között. A hoppon maradt vőlegény viszont nem nézte jó szemmel, hogy se feleséget, se hozományt nem kapott, így feljelentette a szent életű leányt a császárnál. A bírósági helytartó beidézte Luciát egy tárgyalásra, és felszólította, hogy áldozzon a római isteneknek. Mivel a keresztény hajadon erre nem volt hajlandó, így bordélyházi életre és megbecstelenítésre ítélték. Igen ám, de a legenda szerint a szentlélek oly súlyossá tette Lucia testét, hogy azt nem tudták kivonszolni a tárgyalóteremből, hogy végrehajtsák a büntetést, így végül nyakon kellett szúrni ott helyben a lányt. A katolikus egyház máig a Diokleciánuszhoz köthető mártírok között tartja számon a szent életű fiatalt, akinek a neve fényhozót jelent, és pont emiatt a szembetegségek gyógyító szentjének is tartják.
Szent Lucia minden bizonnyal nevének jelentése nyomán olvadt össze több európai nép hiedelemvilágában a fénylények alakjával. Ezek a tündérszerű lények szintén december 13-án jelennek meg az emberek életében, hogy jó időt, termékenységet és gazdagságot hozzanak magukkal. Az ő alakjukat formálják meg a magyar Luca-járók is országszerte, akik fehér lepedőbe burkolva járják a falvakat, hogy szerencserigmusokat mondjanak a nékik adakozó családok házaira. Németországban a Mikulás krampuszainak női megfelelőiként tisztelik a Lucákat, azaz a Perchlakat, akik ajándékokat hoznak a kisgyerekeknek. A magyar babonák közül is szinte mindegyik valamilyen megvilágosodásról szól. Állítólag Luca napjától kezdve tizenkét napon át kell figyelni az időjárást, mert minden egyes nap a következő év egy-egy hónapjának időjárását jósolja meg. Szintén Luca-napi szokás a hajadon lányok között a férjjóslás, miszerint egy fazékba 12 ismerős legény nevét kell felírni egyenként egy-egy papírfecnire. Ezután karácsonyig minden nap ki kell húzni egy papírdarabot, amelyik utoljára marad, az veszi majd el feleségül.
Luca segítségével pedig még az is kiderülhet, hogy kik a boszorkányok a környezetünkben, ehhez azonban el kell készíteni a Luca székét. A szóbanforgó sámlit december 13-án kell elkezdeni gyártani 13 határ 13 fajta fájából, 12 napon keresztül úgy, hogy az utolsó szöget pont a karácsonyi szentmisére való harangszó hallatán üssük bele a fába. Ezután a négylábú kifaragott széket az éjféli misére el kell vinni a templomba, és ott egy krétával körbe kell rajzolni. Ez utóbbi véd ugyanis a boszorkányok bosszújától, akik lelepleződnek a Luca székére álló emberek előtt. Amikor az oltári szentséget felmutatják a templomban, akkor a székre felállók meglátják, hogy kik azok a nők, akik iszonyodnak a miseáldozattól, mert boszorkányok. Az éjféli szertartás után a Luca székét haza kell vinni és elégetni, majd a következő évben új boszorkánylátó ülő alkalmatosságot kell készíteni.
