Az egyetlen valódi magyar herceg, Festetics Tasziló imádta a lovakat, a Habsburg császári családot és elszerette a monacói fejedelem feleségét.
Forrás: Wikipedia - Festetics Tasziló herceg
Amikor 1933-ban meghalt Festetics Tasziló herceg, a magyarok úgy tartották, hogy az utolsó igazi magyar úr távozott az élők sorából. A keszthelyi előkelőség ugyanis imádta a spanyol etikettet, s nem csak az általa nagyra tartott Habsburgokkal érintkezett a lehető legtiszteletteljesebb módon, de fenségesen bánt minden ismerősével és családtagjaival egyaránt, állítólag még a szolgálók is odáig voltak fennkölt modoráért. Pedig a jelentős birtok fölött rendelkező Tasziló gróf nem volt mindig ilyen karót nyelt. Fiatalabb korában jogot és gazdasági ismereteket tanult, és rengeteget utazott, különösen Angliát szerette. Itt alakult ki nála a lovak iránti erős vonzalom is, ami meghatározta későbbi életmódját. Festetics gróf ugyanis idősebb korában kiváló gazdává vált, miután apjától megörökölte a közel 150 ezer holdas Festetics uradalmat: mintaszerűen keszthelyi gazdaságának, a Fenéken tenyésztett angol és félvér telivér ménesének, magyar gulyájának csodájára jártak a messzi földről érkezett vendégek. Világhírű volt, mint sportember, versenyistállóját külföldön is ismerték.
Angliában azonban nem csak a lovakba szeretett bele a bohó fiatalember, hanem a királyi családdal is rokonságban lévő, illetve komoly európai uralkodóházak leszármazottjának számító, előkelő Douglas-Hamilton Mary hercegnőbe. Igen ám, de a Windsor és a Bonaparte családdal is rokoni kapcsolatban álló lánynak rangban hozzáillőbb párt szánt a családja, így hozzá kellett mennie Albert monacoi fejedelemhez. Ez a házasság nem sikerült túl jól, így a hercegnő Baden-Badenbe menekült családjához a férje elől, itt is hozta világra első, Lajos nevű gyermekét, aki később Monaco uralkodója lett. A grófnak majd 10 évet kellett várnia arra, hogy elvehesse angliai szerelmét, aki időközben elvált a monacoi uralkodótól a Szentszék engedélyével. Tasziló végül Keszthelyre hozta haza angol feleségét, ahol csodálatos kastélyt építtetett számára, ami miden igényt kielégített. Mint mondtuk az ifjú ara kiterjedt és igen előkelő rokonsággal rendelkezett, akiket szívesen láttak vendégül a Balaton parti uradalomban: járt itt Eduard angol király, Albrecht szász király és Ferenc Ferdinánd volt trónörökös is többször. A szerelmi házasságból egyébként négy gyermek született: egy fiú, György és három leányzó. A Festetics házaspár boldogságát sokan irigyelték, amelynek életük alkonyán Mary hercegnő halála vetett véget, aki egy vakbélgyulladás miatt vesztette életét 1922-ben.
A kedves olvasóknak talán feltűnt, hogy Tasziló hercegre az előző fejezetekben sokszor grófként hivatkoztunk. A hercegi címet ugyanis csak 1911-ben kapta meg Ferenc Józseftől, aki bensőséges barátjának tekintette a keszthelyi főnemest. Ez a hercegi cím volt az egyetlen olyan Magyarországon, ami valódi magyar hercegi címnek számított, az Esterházyak, a Batthyány- Stratmanok címe ugyanis még a német-római birodalmi időkből származott, és nem tartották igazi magyarnak. Még a korabeli jogi szabályozást is át kellett alakítania a Habsburg uralkodónak, hogy magyar hercegi címmel tüntethesse ki barátját. A rossz nyelvek persze arról pletykáltak, hogy a hercegi kitüntetés nem elsősorban Taszilónak, hanem a tekintélyes rokonokkal rendelkező feleségének szólt, hiszen egy jött-ment magyar grófocska mégsem ülhetett egy asztalnál a legelőkelőbb európai uralkodókkal. De a történelmi tények azt igazolják, hogy a császár valóban nagyra becsülte Festetics Taszilót, és nemcsak a címek és rangok között szeretett volna rendet vágni, amikor magyar herceggé nevezte ki régi barátját.
Festetics Tasziló pedig méltó lett hercegi címéhez, bár politikával kevésbé foglalkozott, de aktív társasági és gazdasági életet élt, mind vagyonát, mind hírnevét öregbítette versenyistállójának sikereivel és mintaszerű gazdálkodásával. A monarchia bukása megviselte őt is, az I. Világháborút követően már kevésbé mozdult ki keszthelyi birtokáról, ahol gyermekei körében hunyt el 83 éves korában. A kor vezetői, így például Horthy Miklós kormányzó is a legnemesebb magyarnak, az utolsó valódi magyar úrnak tartotta a herceget, akinek temetésére Európa minden tájáról érkeztek előkelőségek.