Villanyvilágítás, állami közkórház, egyetem és közműves vízvezeték-ellátás is előbb volt vidéken, mint Budán és Pesten. Íme néhány újdonság, amely vidéken született és csak később érkezett meg a fővárosba.

A Pécsi Tudományegyetem

Fotó: pte.hu

Manapság természetesnek vesszük, hogy szinte minden újdonság először Budapesten, a fővárosban jelenik meg. De nem volt ez mindig így: az elmúlt évszázadokban Buda és Pest, valamint a későbbi egyesült székesfőváros sok esetben csak kullogott némely vidéki város után. Nézzük hát, hogy a vidék miben vitte a prímet és miben maradt el a múltban a fővárostól.

A budapesti egyetemeket is a vidéknek köszönhetjük

Történetünket kezdhetjük sok-sok száz évvel ezelőtt, amikor a magyar uralkodók a fejükbe vették, hogy Bologna mintájára itthon is felsőoktatási intézményt, azaz egyetemet alapítanak. S bizony a felsőoktatásnakelőször nem Buda vagy Pest lett a fellegvára. Az elképzelést a XIV. században ugyanis Nagy Lajos királyunk váltotta valóra először, amikor Pécsett megalapította az egyetemet, ami teológiai kar híján bizony csonka intézménynek számított. A pápa ugyanis nem adott engedélyt arra, hogy az új iskolában teológiát is oktassanak, mert ezt az avignoni pápaság korában elsősorban Párizs kiváltságának tartották, illetve az ottani egyetemének. Az intézményt a király finanszírozta, akinek halála után bizony a pécsi egyetem is elárvult és tönkrement. A következő egyetemi kezdeményezést Luxemburgi Zsigmond hívta életre immár Budán, de ez sem járt tartós sikerrel. Természetesen Mátyás királyunk sem maradhatott egyetem nélkül, aki Pozsonyban hozta létre saját intézményét 1467 nyarán. De az első, tartósnak bizonyuló egyetemalapításra még kétszáz évet kellett várni, ekkor alakult meg ugyanis a nagyszombati Pázmány Péter féle akadémia, amely később felköltözött a fővárosba, és több későbbi budapesti egyetem elődjévé vált.

Amikor a vidéki városok levizezték Budát és Pestet

Az oktatáshoz hasonlóan a vízellátás sem tartozott mindig a főváros erősségei közé. Bár fennmaradtak arról iratok, hogy a fentebb említett Luxemburgi Zsigmond szivattyús vízellátást építtetett ki a budai várba, sőt Pozsonyhoz és Kassához hasonlóan már a középkorban Budán is cserép alapú vízvezetékek biztosították a lakók ellátását. Mégis a klasszikus modern vízvezetékek kiépítése igencsak lassan és döcögősen haladt a XIX. század végén, pont, amikor az aranykorban óriási népességrobbanás zajlott le a székesfővárosban.  A történetírások szerint egy északi, kisebb településen, a Besztercebánya melletti Zólyomújfaluban épült az első, viszonylag korszerűnek tekintett vízvezeték 1800-ban, majd 1817-ben terv készült a nagyváradi vízműről. 1848-ban Újbányán 5 km-es csőhálózattal építettek városi vízművet, ezt 1853-ban a libicei követte. Budán és Pesten pedig csak két évvel később határozta el a város vezetősége a budai vízmű-rendszer teljes modernizálását. Végül 1869-re készült el a nagy, szűrést biztosító vízmű, és a hozzá csatlakozó modern hálózat, de már az átadásakor is kevésnek bizonyult a teljesítménye. A következő évben 734 házat kötöttek rá a hálózatra, ezzel pedig a lakosság csupán 20%-a jutott tiszta ivóvízhez.

Egy évtizeddel később gyulladtak fel Pesten a villanylámpák

Hasonló elmaradást könyvelhetett el székesfővárosunk a villamos-közvilágítás kiépítésekor is, bár az is igaz, hogy míg vidéken szűz terepre építették a korszerű villanylámpákat, addig Budapesten a gázvilágítást kellett kiszorítania az új találmánynak. De a sztori nem is ilyen egyértelmű. Köztudott, hogy az első villanylámpák fényei New Yorkban a Broadway-n gyulladtak fel 1880-ban, ennek hírére a magyarok pontosan egy évvel később 36 ilyen lámpát építettek fel és világítottak ki a királyi pár tiszteletére Budapesten. De ezek csak pár napig működtek és a feledés homályába vesztek. 1884-ben Temesvárott sikerült villanyközvilágítást létrehozni az akkori vidéki városok közül elsőként, de még Mátészalkán is előbb volt villanyvilágítás, mint a fővárosban. Budapesten viszont egészen 1909-ig nem történt semmi, amikor is a BÁV Rt., azaz a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság vezetői úgy döntöttek, hogy saját hatáskörbe helyezik az ügyet. A cég végül saját költségén a mai Rákóczi útnak a Kis- és Nagykörút közötti szakaszán felszerelt és működtetett 38 darab kísérleti lámpát.

A magyar színház vidéken találta meg otthonát

Ha a kultúrát nézzük, akkor is rá kell jönnünk, hogy a vidéki Magyarország és neves városai olykor sokkal jobban ápolták amagyar hagyományokat, mint a főváros. A színészet például a XVIII. század végén XIX. század elején – főként a vándorszínészek korában – elsősorban vidéken volt népszerű, ahol gyakran lehetett magyar nyelvű előadásokkal találkozni. Miskolcon, Kassán avagy Kolozsvárott az ott lakó főurak szívesen adtak otthont palotáikban a magyar nyelvű társulatok előadásainak. Ellenben Budapesten nagyon sokáig nem is létezett magyar nyelvű színjátszás, lévén a jelentős német ajkú lakosságra való tekintettel főként német színházak működtek. Az első magyar színi társulat Kelemen László vezetésével 1790-ben alakult meg, ám rövid idő múlva fel is oszlott. A második magyar társulat 1807 és 1815-között játszott a fővárosban, hetenként kétszer álltak színpadra és minden előadásra új darabbal készültek. Ugyanebben az évben viszont a nagyobb vidéki városokban, Kassán, Miskolcon, Kolozsváron, Székesfehérváron megindult a hivatalos színjátszás.

Kép: wikipedia

A szereplők között pedig olyan neveket találunk mint, Déryné Széppataky Róza (akit Miskolcon és Kassán láthatott a közönség). De az irodalmi központok sem kizárólag a fővárosra korlátozódtak, például a XX. század elején igen komoly irodalmi élet folyt Nagyvváradon. Csodás éveket tölött itt a fiatal Ady Endre, Balázs Béla, Bíró Lajos, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Nagy Endre és Nagy Mihály is.

Az orvosképzés és az első állami közkórház is vidéken született

Az egészségügyi ellátás színvonala az elmúlt századokban főként attól függött egy-egy területen, hogy milyen egyházi rendek voltak fellelhetőek az adott településen és ők milyen ispotályt működtettek. A XVIII. századtól azonban egyre nagyobb igény mutatkozott a világi orvosokra és az állam által működtetett kórházakra. Például az első orvosi képzés is a Nagyszombati Egyetemen valósult meg 1769-ben, bár 15 év múlva át kellett tenni a székhelyét Budára, majd Pestre, hogy az orvostanhallgatók megfelelő gyakorlati képzésben részesüljenek. Az első valódi államilag finanszírozott és szabályozott közkórház Pozsonyban jött létre 1863-ban. Országszerte több kórház is megpróbált bizonyos ellátásokra szakosodni, de ezekből már a főváros is igencsak kivette a részét Nagyváradon szemkórház nyílt,míg Pesten Schöpf- Mérei Ágoston megnyitja az első gyermekkórház kapuit, valamint 1841-ben létrejön az első tébolyda Pólya József alapításával.