Birtokélet

Birtokélet

Elfeledett szuperételek a múlt századból

2019. március 01. - frumentarius

Pohánka, tatárka, haricska, csicsóka és tarlórépa – csupa olyan növény, amit a XX. század lesöpört az asztalainkról. A szegények egykori ételei manapság az újhullámosok szuperfoodjai.

 jerusalem-artichoke-2192048_640.jpg

Csicsóka

Fotó: pixabay

 

Manapság gasztroforradalom zajlik, amelybe beletartozik az is, hogy keressük, kutatjuk a tápanyagokban, vitaminokban gazdag, de cukorban szegény, nem hizlaló növényeket. Nos a diétázókat és az ínyenceket is szeretném megnyugtatni, hogy nem kell Ázsiába vagy Amerikába menni különleges zöldségekért vagy gabonákért, elég csak egy-két történelemkönyvet kinyitni a XIX. századból. Íme néhány növény, amelyek egykoron a magyar vidék hétköznapi ételei közé számítottak, ma azonban minimum a biopolcokig kell zarándokolnunk, ha szeretnénk belőle vásárolni.

            Kezdjük is a sort a csicsókával, amely az elmúlt években valódi reneszánszát éli. A tudósok ugyanis rájöttek, hogy a göcsörtös, gumós csicsóka a burgonyánál ötszörös rosttartalommal bír, ez pedig gátolja a szénhidrátok felszívódását, ráadásul a keményítőtartalma is minimális a krumplihoz képest. Szóval ezért ajánlja mindenki a cukorbetegeknek és a diétázóknak egyaránt. Emellett megjegyzem, hogy rendkívül könnyű termeszteni, a korábbi évekből visszamaradt gumók minden évben újonnan kibokrosodnak. Igénytelensége miatt szívesen termesztették eleink is, a XVIII.-XIX. században, a drágább egzotikumnak számító burgonya helyett a szegény ember csicsókát rakott az asztalra. Népszerű volt mindenhol: bekerült versekbe, dalokba és közmondásokba is: sok helyen a friss házasoknak is azt kívánták, hogy „szaporodjatok, mint a csicsóka”. Még a vadászok is komolyan foglalkoztak vele, lévén, hogy az erdők mellett elvetve nyáron a levelei a nyulakat táplálták, télen a földben el nem fagyó gumói a vaddisznóknak és egyéb vadaknak biztosítottak finom eledelt. Igazi szuperfoodnak tekinthető tehát, amit könnyű termeszteni és kiváló tulajdonságokkal bír, talán hamarosan rendszeresen kapható lesz mindenhol.

            A tarlórépával azonban egy kicsit más a helyzet, amit én személy szerint még csak külföldi piacokon láttam testközelből. Pedig egykoron ez a növény volt a lucerna mellett az egyik fő takarmánynövényünk, és az emberek saját élelmiszerként is szívesen használták.

turnip-2017640_640.jpg

Tarlórépa

Fotó: pixabay

 

A gumós, kerekded fehéres-lilás növény engem jobban emlékeztet egy jól megtermett retekre, mint répára, de a jó hír az, hogy az íze elég semleges. Állítólag Magyarországon régen főként savanyúságként fogyasztottuk lereszelve, míg az angolok húsételekhez kínálják a gumóját sütve-párolva, ellenben az olaszok a leveléből készítenek jófajta feltétet híres tésztáikhoz. Őseink azért is kedvelték, mert a tarlórépa második vetésnek is kiváló volt, amikor a gabonát learatták már. 1889-ben a Magyar Természettudományi Társaság úgy hivatkozott rá, mint az egyik leggyakoribb haszonnövényünkre, ami az egész országban megtalálható volt. Ehhez képest mára szinte teljesen eltűnt a konyhánkból és a kertjeinkből egyaránt.

            Talán hasonló sorsra jutott volna a hajdina is, ha csak el nem indul egy komoly reformkonyha-mozgalom az elmúlt évtizedekben, amelyek kutatják az egészségesebb összetevőkből álló növényeket. Így jutottak el a hajdinához, amely pár száz évvel ezelőtt a szegény emberek fő gabonájának számított, főként kása formában fogyasztották.

buckwheat-668460_640.jpg

Hajdina kása

Fotó: pixabay

 

Számtalan névvel illeték, így pohánka, tatárka, haricska, szerecsenbúza vagy hajdina elnevezéssel is találkozhatunk a régi iratokban. A Kínából származó növény valamikor a 14. század környékén jelent meg Európában és a középkori Magyarországon is igen kedvelték. Az ínségesebb időkben, amikor nem termett elég búza, némi hajdinaliszttel pótolták a rendes kenyérlisztet. Alacsony glikémiás index, magas fehérjetartalom jellemzi, így a manapság kihagyhatatlan összetevője a szénhidrátcsökkentett termékeknek és diétáknak.

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokelet.blog.hu/api/trackback/id/tr7714653027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Waka · http://blogkocsma.blog.hu/ 2019.03.03. 08:13:43

Csak közbevetném, a tarlórépát (kerekrépa, kerékrépa) nem savanyúságnak használják lereszelve, hanem lereszelve savanyítják, akár a káposztát. Zala megyében ma is sok helyen készítik. Magam évek óta termesztem, a felhasználás számos módját ötlöttem ki.
A csicsókát jó pár éve látom a nagyaáruházak zöldséges pultjain.
Igazából szívesen látnék pár receptet a felsorolt alapanyagokkal, különösképpen a csicsókával, netán képekkel illusztrálva.

midnightcoder2 2019.03.03. 08:13:52

A középkorban akár 30 évig is elélt, aki ilyen szuperételeket fogyasztott, de a reformkonyhások biztosan ettõl élnek majd 100 évig.

kurtakocsma 2019.03.03. 08:14:03

Nagykanizsán a piacon telente rendszeresen kapni a savanyított répát, közel ugyanolyan módon és formában használják (sütik, főzik) fel változatosan, mint a savanyú káposztát

kenyérdobáló 2019.03.03. 08:14:17

Magyarországon valóban savanyítva fogyasztották a tarlórépát, de nem azért "kedvelték", mert olyan jó, egészséges és tápláló, hanem akkor ették, ha nem volt más és már az állati takarmánynak szánt terményekre fanyalodtak. Többek közt azért hagytak fel ezeknek a szép régi növényeknek a termesztésével, mert alacsonyabb volt a terméshozamuk, miközben a 19. sz. második felében egyre növekvő népszaporulatnak kellett megfelelő mennyiségű kalóriát biztosítani.

Béla61 2019.03.03. 08:14:42

Néhány éve termesztettünk csicsókát a kertben. Nagyon nehéz tőle megszabadulni, mert a meg nem talált apró gumók is kihajtanak. Legjobb módszer, a zöld hajtások irtása.
Nekünk főve , sütve nem jött be, de nyersen kiváló majonézes saláta készíthető belőle. Egyébként a csicsóka az első termény a kertben, mert télutón január-februárban ha ásható a kert, szedhető.
A recept. Pucolás után durva reszelőn reszeld le, vagy szeleteld vékonyra. Gyorsan barnul, de néhány csepp citrom segít. Keverd be majonéz -tejföl kombóva, kellő kb francia saláta állagúra. Fűszernek só-bors javasolt. Hűtőben, jénaiban fedővel tárolva több napig el van.
Jó étvágyat!

2019.03.03. 08:14:46

A német és francia burgonya mellé elférnének a boltok polcain. Majd az olaszoktól importáljuk.

rognork 2019.03.03. 08:14:50

Mielőtt bárki bevetné az egész kertjét csicsókával, készüljön fel rá, hogy ez a növény kiirthatatlan. Illetve kiirtható, de ehhez minden egyes gumót ki kell ásni (több köbméter föld), és még a gumókról letöredező kis darabkákat is össze kell gyűjteni. Ha még mindig maradt valami, akkor az garantáltan kihajt, a hajtásokat folyamatosan le kell tördelni, amíg a gumóból kifogy a szusz.

Csak dézsában ajánlanám!

invalid user name 2019.03.03. 08:15:03

Csicsókát próbálok keresni, talán még el lehet vetni idén s akkor őszre kiderül hogy a faluban jellemző agyagos talajban is megél-e.

invalid user name 2019.03.03. 08:15:07

a hajdina kifejezetten finom, szoktam venni, van "sima" ez kicsit drapp színű és van enyhén vöröses színűre pirított is. a többit még nem kóstoltam.

a hajdinafű táblákról gyűjtőtt méznek van még nagyon karakteres íze (és sötétbarna színe). itthon nem láttam még, csal lengyel élelmiszerek boltjában MIÓD GRYCZANY ("mjúd gricsani") néven kell keresni.

qwertzu 2019.03.03. 08:15:11

Tarlórépát egyszer láttam egy random termelőnél egy kis kézműves piacon, sajnos elég kukacos volt. Ellenben fantasztikus az íze és az állaga is félúton a vajretek és a zsenge karalábé között. Imádtam.

A hajdina viszont jó okkal kopott ki: rosz az íze.

A csicsóka jóízű, csak rohadt macerás pucolni/tisztítani.

Attilajukkaja 2019.03.03. 08:15:14

Budapesten a Fény utcai piacon nyáron, ősszel gyakran lehet kapni tarlórépát és csicsókát is.
Hajdinával pedig gyerekkoromban Lengyelországban és az oroszoknál találkoztam először. Ott sosem ment ki a divatból. :o)

kugi · http://kugi.blog.hu 2019.03.03. 08:15:16

Tarlórépát - amit mifelénk kerékrépának hívnak - mindig vetettünk, aratás után a feltárcsázott tarlóba. Gyerekkoromban nem igazán szerettem az ebből készült répafőzeléket...
Csicsókát kb. 5-6 éve termesztek és ősztől tavaszig rendszeresen fogyasztom, nyersen, gyakorlatilag mintha retek lenne.

Attilajukkaja 2019.03.08. 09:52:43

@qwertzu:
"A hajdina viszont jó okkal kopott ki: rosz az íze."
Jól kell ízesíteni. :o)
Én magában soha nem főzöm.

"A csicsóka jóízű, csak rohadt macerás pucolni/tisztítani."
Ebben van valami. :o))))
De a zellergumót vagy a gyömbért is. Nem baj, ha nem kell minden nap csinálni.

Attilajukkaja 2019.03.08. 09:52:47

@Béla61:
"Nekünk főve , sütve nem jött be, de nyersen kiváló majonézes saláta készíthető belőle. "
Érdekes, de én étteremben ettem finom csicsókapürét, de magam nem tudtam kitalálni a trükkjét. Nálunk sem jött be a főtt/sült csicsóka ázott zokni íze. :o)
Viszont nyersen, salátákban imádjuk.

@Waka:
"szívesen látnék pár receptet a felsorolt alapanyagokkal, különösképpen a csicsókával"
Én is! Főleg a főtt vagy sült változatára. Mert nyersen bármelyik salátában isteni.

@midnightcoder2:
"A középkorban akár 30 évig is elélt, aki ilyen szuperételeket fogyasztott"
A "szuperalapanyagok" és a halálozás között nyilván nem volt korreláció a középkorban. A háborúk, az éhínség, a járványok, a boszorkányüldözések, stb. kicsit belegyalogoltak ebbe az általad vélt összefüggésbe. :o)

midnightcoder2 2019.03.08. 09:52:53

@invalid user name: De meg ám. Kimondottan az agyagos talajt szereti. Mi anno gyerekkoromban a patak partra jártunk csicsókát szedni. De nem a gyökere érdekelt hanem a szára, a nyulak imádták.
süti beállítások módosítása