Egy gróf, aki megnyitja az első magyar vidéki óvodát, majd megpróbálja megakadályozni az 1848-49-es szabadságharcot, négy év múlva pedig átveszi a Nemzeti Színház irányítását. Festetics Leó színes élete.

A kép forrása: wikipedia

Akit a zene és a kisdedek bűvöltek el

A XIX. század mágnásairól mindannyiunknak a politika, az akadémia, a nemzeti casinó és egyéb nagyszabású ügyek jutnak az eszünkbe, holott néhányan a politika helyett inkább a kultúrára összpontosítottak. Ilyen volt Festetics Leó gróf is, akinek élete olyan volt, mint egy színes festmény. Már a születésekor elveszítette édesanyját, báró Sturm Filippinát, így édesapja nevelte a beteges kisgyermeket, de sajnos pár év múlva édesapja is elhunyt. Tanítását mostohája és nagybátyja, Festetics György biztosította számára Bécsben a Theresianumban, majd a keszthelyi Georgikonban is tanult.  Az ifjú gróf nem sokat törődött a politikával, inkább a művészet és társasélet iránt érdeklődött, sokan tehetséges zeneszerzőnek tartották. Egészen fiatalon lépett be a „gyermekkerteket” felügyelő egyletbe, amelynek egy ingatlant adományozott Tolnán, a birtokán. Itt jött létre az első vidéki óvoda, mindemellett pedig megszervezte az óvodai tanítók képzését is a fővárosban. A XIX. században igen különlegesnek számított, hogy egy főúr a gyerekek sorsával törődjön, de festetics Leó a saját gyermekeit is igen szerette, legkisebb kislányának fejlődéséről még egy szívhez szóló naplót is vezetett, amelyet idős korában publikált. A gyerekek mellett másik szenvedélye a zene volt, zeneszerzőként is tehetségesnek tartották. Az 1830-as években lett a zenegylet vezetője, amellyel operákat és hangversenyeket szerveztek, és itt került igen közeli barátságba Liszt Ferenccel, akit többször vendégül is látott feleségével tolnai birtokán.

Egy mágnás, aki kerüli a politikát

Az 1848-as Forradalmat és Szabadságharcot elhibázott döntésnek gondolta, és egy alkalommal megpróbálta Kossuth Lajost meggyőzni arról, hogy hagyjanak fel a függetlenségi törekvésekkel. Kossuth megbízásából Bécsbe ment tárgyalni az esetleges fegyverletételről, de ott a császár és körei Kossuth kémjének tartották Festetics Leót, és szobafogságra ítélték a Burgban. A sikertelen vállalkozás után teljesen visszahúzódott a politikai élettől és a 49-es harcokban egyáltalán nem vett részt és véleményt sem nyilvánított, illetve a születése után járó szavazati és politikai jogokkal sem élt. Ezekben a nehéz időkben idejét jórészt a családjának és a vadászatnak szentelte, még egy könyvet is írt „Herczeg Eszterházy család fővadászatai Ozorán” címmel, amelyben az Eszterházyak által szervezett vadászatoknak állít emléket. Mivel nem vállalt aktív szerepet az 1948-as eseményekben, így birtokait nem bántották a Habsburgok, ugyanakkor Festetics Leó önmaga is megoldotta, hogy vagyona vészesen lecsappanjon. Szüleitől örökölt Balaton-környéki földjeit eladta és Tolna megyében vásárolt birtokokat, amelyeket nem sikerült nyereségesen működtetnie, így négy gyermekére már igen csekélyke vagyont hagyott.

Így lett színházigazgatóból a színésziskola vezetője

Talán a művészetek iránti szeretete, esetleg rossz birtokosi mivolta vezetett oda, hogy 1852-ben elvállalta a Nemzeti Színház vezetését. Ferenc József és Albrecht főherceg szemében Festetics Leó Habsburg-hű, becsületes embernek bizonyult, aki ráadásul még a művészetekhez is értett, így felkérték egy színházigazgatói posztra. Bár csak pár évig állt a Nemzeti Színház élén, de igen jelentőset alkotott: ügyes, tiszta gazdálkodással megszüntette a színház adósságállományát, kibővítette és feljavította a kelléktárat és a kosztümtárat, erkélyt építtetett a színház épületében. Karnagyként ő szerződtette Erkel Ferencet és Dopplert. Működése alatt 194 darabot mutattak be, ebből 35 operát, köztük olyan darabokat, mint a Hugenották, a Rigoletto, a Két huszár, a Zsidónő és a Trubadúr. Már színházi tevékenysége alatt felmerült egy komoly színitanoda létrehozásának terve, amelyre végül pár évvel később került sor, amikor a Festetics Leót leváltották a Nemzeti Színház éléről, hiszen a kiegyezés szelei fújtak, így a Habsburgok jobbnak látták az ellenzéki érzületeiről ismert Ráday Gedeont megtenni a színház vezetőjének. Ezután Festetics Leó lett az általa is támogatott színiiskola vezetője, itt szolgált egészen idős koráig, csupán csak halála előtt pár évvel vonult vissza.