A vérben fürdő Báthory Erzsébettől a vérfertőző Báthory Annáig, és más, boszorkánysággal vádolt úrinők – a máglyák a főnemesi asszonyokat sem kímélték!
Báthory Erzsébet, forrás: Nemzeti portrétár
A középkorban gyakoriak voltak a boszorkányperek Magyarországon is, amelyek még a legmagasabb főúri köröket sem kímélték. Különösen akkor, ha a megvádolt özvegyasszony komoly vagyon fölött rendelkezett, amelytől meg lehetett fosztani. Éppen emiatt több történetíró úgy gondolja, hogy a súlyos bűnesetek, boszorkányos események és kegyetlenkedések bizony csak a korabeli politika koholmányai voltak, a fő cél a vádlottak vagyonának megszerzése volt. De kezdjük az elején!
Akasztottak karjával és halott agyvelőkkel üzérkedik a nádorné
Az első híres, középkori, főnemesi boszorkányper Listi Annát vádolta, aki az 1500-as évek második felében született Báró Listi Jánosnak és Nauhaus Anna bárónő gyermekeként. Első lépésként még tizenéves korában elcsábítja Thurzó Szaniszlót, aki feleségül veszi és nádornévá teszi Listi Annát. Korabeli beszámolók szerint Anna különösen kegyetlen háziasszony volt, aki nem kímélte cselédjeit, több szolgálónak és azok kisgyermekének is bizonyítottan ő okozta halálát. A rossz nyelvek szerint még a jámbor nádor is Anna kegyetlenkedései miatt érzett lelkiismeretfurdalásába halt bele. Az ifjúasszony nem sokat gyászol, hanem hamarosan férjhez megy Poghrányi György báróhoz, akinek birtokai szomszédosak voltak saját földjeivel, így a két hatalmas vagyon egyesül. Három évtized után azonban újra megözvegyül, így lányát adja feleségül hajdani férje öccséhez, aki később belehal az első szülésbe. Állítólag a gyermeket meg lehetett volna menteni, de a kőszívű nagymama nem engedte. Ezután az öreg báróné főként boszorkánytársaival mulatja az időt, komoly összegeket áldoz a bűbájhoz szükséges speciális összetevők beszerzésére, hol akasztott ember testrészeivel kereskedik, máskor a falubeli temetőből halotti agyvelőket lopat. S bár élete alkonyán beperelik, majd fő- és jószágvesztésre ítélik a kegyetlen nemesasszonyt, Listi Anna végül megmenekül, csak birtokai bánják korábbi kedvteléseit.
Szüzek vérétől szépül a középkori vámpírasszony
Szintén a cselédjeivel való kegyetlenkedéseiről lett híres a női Drakulaként is emlegetett Báthory Erzsébet. Az előkelő Báthory famíliából származó Erzsébet a legenda szerint szűz lányok vérében fürdött, hogy megőrizze fiatalságát. Ez a történet azóta bejárta az egész világot, több film és regény is készült a kegyetlen úrnőről, aki a legenda szerint vérrel táplálkozott, abban fürdött, és ennek köszönhette örök szépségét. A mendemondából azonban nagyon kevés történt meg a valóságban: Erzsébetet alig 15 évesen adják férjhez Nádasdy Ferenchez, frigyükből több gyermek is születik. A feleségről keringő boszorkány-pletykák alapját állítólag szexéhsége táplálta, mivel nem lelte meg a kielégülést férjura mellett, sőt még viszonzatlan érzéseket táplált az éppen hivatalban lévő Thurzó nádor iránt is. A történészek viszont úgy gondolják, hogy a korabeli históriák eltúlozták Erzsébet kegyetlenkedéseit, és ráadásul még a házassága is elég jónak volt mondható. Egy biztos, hogy Erzsébet tényleg nem bánt kesztyűs kézzel a szolgálóival, és a Nádasdy várban tényleg működött egy házi ispotály, ahol a nemesasszony mellett vajákosok tevékenykedtek és füvekkel, főzetekkel, piócákkal és érvágással gyógyították az uradalom betegeit. Itt gyakran megfordult Erzsébet is, aki sokszor beállt a vajákosok közé betegeket gyógyítani. Az itt tevékenykedő asszonyokat végül Báthory Erzsébet perében szintén elítélik, és 3 nőt meg is égetnek máglyán. A tulajdonképpeni vádlottat pedig Csejte várában töltendő örökös fogságra ítélték, így Erzsébetnek nem kellett meghalnia.
A vérfertőzéssel vádolt Báthory-nők koncepciós perek áldozatai
Szintén a Báthory családban született pár évtizeddel később Erdély egyik hírhedt boszorkánya, Báthory Anna, aki Báthory Gábor erdélyi fejedelem húga volt. A kislány 1594-ben látta meg a napvilágot Báthory István Kraszna vármegyei főispán és pelsőczi Bebek Zsuzsanna gyermekeként. Anyja és apja korai halála után testvéreivel együtt rokona, ecsedi Báthori István országbíró gyámsága alá került, aki örökbe fogadta az árván maradt gyermekeket, nem mellesleg pedig hatalmas vagyont hagyott rájuk. Anna első házasságát losonczi Bánffy Dénessel kötötte, majd röpke együttélés után özvegyen maradt. 1612-ben megy férjhez Jósika Zsigmondhoz, akivel házasságát azonban az új erdélyi fejedelem Bethlen Gábor nem ismerte el. Férfiúi támasz nélkül maradva Báthory Anna koncepciós per áldozata lesz, az új fejedelem ugyanis szerette volna elkobozni javait. Egy boszorkányperben megvádolják testvérszerelemmel - miszerint bűnös viszonyt folytatott bátyjával - és boszorkánysággal is. S bár a vádakat nem tudták hitelesen alátámasztani, mindenesetre a vagyona a fejedelemre szállt az elkobzás után. A történet érdekes mellékszála, hogy Bethlen Gábor fejedelem ugyanebben az időben Anna több rokonát, a szintén özvegy Török Katát és Iffju Katát is perbe fogta. Őket is vérségi kapcsolat fűzte az előző fejedelmhez, Báthory Gáborhoz; és őket is tiltott vérfertőző viszonnyal vádolták. Derigeleghy Mihályné, azaz Török Kata asszony a Báthory Gábor idősebb unokanővére; míg Imreffy Jánosné Iffju Kata asszony az erdélyi uralkodó nagynénje volt. A szexuális vádak mellett még boszorkánysággal és tiltott bűbáj gyakorlásával is megbélyegezték a nemesasszonyokat, akiket végül nem végeztek ki, viszont eltulajdonított birtokaik megalapozták Bethlen Gábor vagyonát, aki kora egyik legmódosabb európai uralkodójává vált. Az érdekes történelmi események egyébként még Móricz Zsigmondot is megihlették, erről az időszakról és ezekről az asszonyokról szól ugyanis az Erdély Trilógia három regénye.
