Birtokélet

Birtokélet

Így vadásznak máig az urak

2018. december 03. - frumentarius

A vadászat mindig is az urak kiváltsága volt: nemesi vadásznapló a stucctól a kutyapecérekig a törettől a vadászavatásig.

 vadaszat1.jpg

Fotó: Fortepan/ Buzinkay Géza

 

A stucc Zrínyi Miklóst nem védte meg

A vadászat szorosan hozzátartozott a középkori magyarok életviteléhez, a szegényebbek a húshiány miatt, míg a gazdagabbak a vadászat szenvedélyéért űzték e tevékenységet. Ez egészen 1504-ig folytatódhatott, amikor II. Ulászló a jobbágyoknak megtiltotta több faj vadászatát: tilos volt elejteniük a szarvasokat, őzeket, nyulakat, vaddisznókat, fácánokat és a császármadarakat. Ezzel tulajdonképpen megalapozta azt, hogy a vadászat nemesi kiváltsággá vált, ráadásul a földbirtokokhoz általában mindig társult vadászati engedély is. Az uraknál már nem dívott az íj ás a nyíl használata, csapdát sem igen állítottak. Ellenben puskát és pisztolyt fogtak a vadra, lovon kutyával, nagy társasággal és fajtákra specializált hajtókkal űzték a kiszemelt zsákmányt. A könnyebb-fajta, rövid-csövű vadászpuskákat őseink németesen sttuccnak nevezték, állítólag Zrínyi Miklós is csupán egy ilyen stuccot vitt magával a végzetes vadkan-vadászat alkalmával. A XVIII. század eleji vadásztörvények még jobban megerősítették a vadászatnak a nemesi előjog-jellegét, a nemesemberek az országban mindenütt vadászhattak, kivéve azokat a területeket, amelyekben az ingatlan tulajdonosa ezt megtiltotta. Fontos kellék volt még a vadászkés is, amelyet a XV. század előtt a kard helyettesített. A XIX. században Széchenyitől kezdve többen a vadászattal, mint vadgazdálkodási szemponttal kezdtek el foglalkozni, amely megalapozta a mai vadászkulturát egy évszázad alatt. A század végén megszülettek a vadászati törvények, egyesületek és védegylet alakultak, amelyek a szabályokat és az etikettet is írásba foglalták.

 

Bemutatkoznak a kutyapecérek

Nemcsak a magyar, de a külföldi urak is szívesen jártak Magyarországra vadászni, mivel rengeteg volt a vad, még bölényt is lehetett lőni, a változatos madarak és dámvadak mellett. Még a XX. század elején is 23500 fajra lehetett nálunk vadászni: gyakori volt a zerge, a siketfajd, a medve, a hiúz és a farkas, de lehetett lőni nyírfajdot, császármadarat, darut, harist, fürjet, sólymot és sast is, ezek ma már a védett állatok közé tartoznak. A vadásztársaságok közt egyébként a legrégebbiek közé tartozik a gróf Rákóczy Erzsébet által alapított szervezet, ezekhez általában kopófalka is dukált. S bár a XIX. század előtt közel 100 évre eltűntek a kutyusok a vadászok mellől, az angolok hatására nálunk is ismét elfoglalták fontos helyüket. A középkori Magyarország vadászati szervezetének hagyományai Erdélyben éltek tovább, innen ismerjük a kutyapecérek nevét is. Ők többnyire a cigány jobbágyok közül kerültek ki és a hajtást vezették. Kürtöltek, gondoskodtak a kopókról, vadászaton a megfogott vadat is ők vették el az ebektől, az uradalomban egyébként a kutyák gondozásán kívül fát vágtak, pecsenyét sütöttek, tányért mosogattak, sertést hizlaltak s gyümölcsöt aszaltak; vadászat alkalmával — hátukon több napi élelemmel — mindig gyalog jártak, lóháton soha. Egyébként az urasági vadászatok beillettek egy-egy komoly mulatságnak is, ahol a háznépe felkerekedett és sátorokkal, kutyákkal, szolgákkal és mindenféle jó falattal és itókával indultak neki a határnak, hogy ott majd együtt költsék el az elejtett vadat.

vadaszat2.jpg

Fotó: Fortepan/ Fábián László

           

Szokásjogok a törettől a vadászavatásig

Az elmúlt századokban alakult ki a vadászat etikettje, szabályrendszere is, aminek több köze van a természet tiszteletéhez, mint a divatos vadászruhákhoz. Ilyen például a töret hagyománya. A vadász számára az egyik legszebb pillanat, amikor kalapját levéve néma csendben birtokba veheti az általa elejtett nagyvadat, és leróhatja kegyeletét, tiszteletét a természet csodája felett. Ilyenkor szokás letörni egy-egy gallyat valamilyen nemes fáról, (például fenyő, tölgy, bükk) és a vadra helyezni. A törettel utalnak egyébként a különböző vadászati minőségekre is, mint a sikeres hajtásra, de ezzel búcsúznak egy vadász-bajtárs halála esetén is. A vadászoknak mindig igen fontos volt, hogy megadják a végtisztességet is az elejtett vadnak. Erre kialakult szokás a vad terítékre helyezése, azaz felravatalozása, amelynek szintén van egy sajátos szabályrendszere. Például a ragadozók mindeig előre kerülnek, ugyanúgy, mint a hímek is a nőstények elé. Érdekes szokás máig a vadászavatás, amit az első vad levadászása után ejtenek meg és eskütétellel jár. A vadászok etikai kódexe pedig számos nemes szabályt fogalmaz meg, így például a természet- és a vadvédelmet, az önfegyelmet, a biztonság és a vadak tiszteletét, az együttműködő lelkületet, a folyamatos tanulást és tudásgyarapítást, a hagyományok őrzését.

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokelet.blog.hu/api/trackback/id/tr8314388812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fredddy 2018.12.04. 06:20:02

A vadászat joga Európában a földtulajdonhoz kötődik- az meg csak a nemeseknek van, így lett úri sport. (Ma is így van egyébként, a földtulajdonosok közössége adja bérbe az adott terület vadászati jogát a vadásztársaságnak.)

A középkori-kora újkori vadászat nem csak az urak háznépének volt jó móka, hanem mindenkinek, aki a környéken élt. Hatalmas, több napig tartó hajtások voltak, amihez rengeteg ember kellett- a környékbeli falvak népét vezényelték ki hajtani. Ők valószínűleg már menet közben is kaptak némi folyékony kabátot, vadászat után pedig kb annyi húst vihettek haza, amennyit csak elbírtak. (Ekkor még sokkal több vadat öltek meg, mint amennyit az úr és háznépe megevett) Egy díszesebb úri társaság látványosságnak sem volt utolsó, hiszen a középkori falu amúgy elég ingerszegény környezet volt.

A cigány kutyapecéreknek az agaras kultúra köszönhet sokat. Mikor az úri világnak vége lett 45 után, az uradalmak vadászagarait ők vették a gondjukba, hogy orvvadásszanak velük. Teltek-múltak az évtizedek, a düledező viskókban, elhagyott tanyákon újabb kutyagenerációk születtek, viszont ezeknek az embereknek olyan agár kellett, ami tényleg fogja a nyulat, így az ő kutyáik megmaradtak annak, amik eredetileg voltak- ellentétben a legtöbb másik vadászkutyafajtával, amit azóta teljesen tönkretett a hobbikutyázásra, illetve kiállításra való tenyésztés. Mai napig kerülnek elő meghökkentően jó vérvonalú kutyák a leghihetetlenebb helyekről.

midnight coder 2018.12.04. 15:55:48

Plusz voltak a hivatásos vadászok, a középkorban hogy ellássák vadhússal a kastélyokat akkor is amikor épp nem volt vadászat, később pedig vadgazdálkodási célokkal.

advocate1 2018.12.04. 15:55:55

A fácánt nem később telepítették be?
A 23500 vadászható faj nem sok egy kicsit, az rengeteg?

www.youtube.com/watch?v=X7JpId4QSdk

Fredddy 2018.12.07. 13:43:46

@advocate1: persze, ebben kb az ízeltlábúak is benne vannak :) A fácánról nem tudják, hogy őshonos-e itt, ha nem, akkor már a rómaiak és a görögök hozták be- az elsőket, jobban dokumentált korszakokban ugyanis több újabb alfajt is betelepítettek, a mai fácán már egy keverék, a középkorban nem így nézett ki. De más mai vadfajok is máshogy éltek akkor, a vaddisznó eredetileg mocsári állat volt, az őz pedig erdei. Betelepített faj pl a muflon, az üregi nyúl, a dámszarvas pedig a kőkorszakban élt itt, később kipusztult, majd több hullámban a vadászat miatt telepítették vissza. Szinte ritkaság például a mezei nyúl, ami mindigis ott és úgy élt, ahogy ma.
De nincs ezen mit csodálkozni, a környezet is sokat változott: lecsapolták a Tisza mocsarait, és szépen lassan az egész ország mezőgazdaságilag művelt terület lett- a fácánnak pl még az se mindegy, hogy kisebb táblák vannak, mint régen, vagy nagyobbak, mint ma.

@AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK:
Bizony, a klasszikusok :)
www.youtube.com/watch?v=N5JAp544u9M
az erdélyi kopóról csak hallottam, azt hiszem, az is ilyen elrejtett kutyákból lett felélesztve. A kopóval az a baj, hogy ma már nincs munkája: az agarászatot még csak-csak fel lehet éleszteni, de a kopós vadászatot nem nagyon: ha lenne is lovagolni tudó vadász, megfelelő méretű területet akkor se találna.

AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK 2018.12.08. 08:29:36

@Fredddy: Azért vannak próbálkozások:

erdelyi-kopo.hupont.hu/22/vadaszathunting

Szép kutya!Egy laikus lehet, hogy dobermannak nézné..:)
süti beállítások módosítása