Eladta a Vérmezőt, többször meghalt és feltalálta a szilárd alkoholt. Sztrasznov Ignác ma is a szélhámosság fokmérője.

Fotó: wikipedia 

A magyar kriminalisztika egyik kétségkívül legikonikusabb figurája Sztrasznov Ignác szélhámos, aki a mai napig viszonyítási alapként szolgál minden hasonló bűnöző megítélésekor. A szélhámos király 1868-ban, Mátészalkán született egy kispolgári családba és a bűntelen életet egészen 20 éves koráig bírta, amikor egy apróbb lopás miatt 3 és fél év börtönbüntetésre ítélték. Ahogy a bűnözők esetében gyakran lenni szokott a hosszú bezártság okán rengeteg ideje maradt a gondolkodásra és a börtön kapuját már az a Sztrasznov lépte át újból, aki később világhírűvé vált. A rácsok mögött rájött, hogy jövőben új módszert fog alkalmazni és lopás helyett ráveszi majd az embereket, hogy maguk adják át neki pénzüket, értékeiket. Ahhoz azonban, hogy megszülessen a bűn ikonikus figurája, szükség volt tovább két dologra is. A hibátlan német nyelvtudását még Zirkus Monarchie vándorcirkuszban szerezte meg, mellyel 10 éves korától járta a világot, a másik ikonikus kelléket pedig bátyjának, Szendrey Mihály kiváló színésznek és színiigazgatónak köszönhette.

            A börtön után ugyanis az ő színházába ment és kapott is egy apróbb szerepet, melyben egy huszárfőhadnagyot kellett alakítania. Ebben a szerepkörben már az első előadáson katasztrófálisan leszerepelt és lehetséges, hogy a bizonyítási vágy miatt lopta el a jelmezként használt egyenruhát, melyben később a fél világot becsapta. Talán úgy gondolta, hogy képes ebben az egyenruhában a színpadinál lényegesen jobb alakításra is és az idő végül őt igazolta, sok becsapott ember és tehetetlen rendőrnyomozó legnagyobb bánatára. A huszártiszti alteregó megszámlálhatatlan ajtót és pénztárcát nyitott meg a számára, hiszen bűnöző pályafutását szinte egészen 65 éves korában bekövetkezett haláláig folytatta.

            Bűncselekményeit lehetetlen számba venni, mivel sok esetben olyan magas beosztású embereket csapott be játszi könnyedséggel, hogy nem egyszer még a korabeli újságok is tapintatosan hallgattak az esetekről. Emellett aktív időszakában a legnagyobb horderejű csalásokat mindenféle bizonyíték nélkül automatikusan neki tulajdonítottak. A körülötte terjengő nimbuszt pedig maga Sztrasznov is előszeretettel táplálta, amikor kalandjait szívesen mesélte el bárkinek, nemegyszer alaposan kiszínezve a történeteket és olyan dolgokat is felsorolva, melyeket ő biztosan nem követhetett el. Ám a bizonyított bűncselekményeinek lajstroma is éppen elegendő ahhoz, hogy mai napig a őt emlegessék a csalások királyaként.

            Példaként megemlíthetjük azt az esetet, amikor a teljes Vérmezőt eladta néhány hiszékeny bolgárkertésznek, igaz ekkor az előleggel egészen Amerikáig kellett szöknie. Ezután egy darabig külföldön turnézott és Párizstól, Zágrábon át egészen Berlinig szinte mindenkit megkopasztott, aki elég gazdag és elég hiszékeny volt ehhez. Így is ment ez az 1928-ban bekövetkezett első haláláig.

            Ebben az időszakban ugyanis Sztrasznov már érezte, hogy eljárt felette az idő és kezd kiöregedni a szélhámos élettel járó stresszből. Hogy végre nyugtot leljen, az akkor otthonául szolgáló börtöncellából sikerült elhitetnie a világgal, hogy meghalt, melyet a börtönigazgatóság csak nagy üggyel bajjal volt képes megcáfolni (igaz közben nem vették észre, hogy Sztrasznov a börtön teljes berendezését jó áron értékesítette). Azonban később kiderült, hogy a halálhír is csak egy újabb stikli része volt, mellyel élterajzi könyvét népszerűsítette. Persze ezt a könyvet is olyan igazi Sztrasznovos stílusban értékesítette, hiszen egyszerre két kiadónak is eladta a kizárólagos jogokat Magyarországon, de igazán ez sem számított, mivel ekkorra az anyag már több országban is megjelent képregény, film, operett, sőt bábelőadás formájában is. Emellett maradt ideje arra is, hogy az 1929-es amerikai alkoholtilalom idején feltalálja a faggyúnak tűnő és ezért könnyen csempészhető szilárd alkoholt, melyet csak vízzel kellett felengedni a kívánt hatás eléréséhez. Megdöbbentő, de a találmány kifejlesztéséhez – mely természetesen soha nem létezett – több bank is komoly előleget adott a férfinak. 

            Végül élete utolsó néhány évében a szélhámos és nemzetközi csavargó hazatért szülővárosába és egy 30 évvel fiatalabb nővel élte a nyugodt öregkort, mígnem elérkezett az utolsó nagy stikli ideje. Sztrasznov még utoljára nekigyűrkőzött, de legnagyobb ellenfelét, a halált nem sikerült becsapnia. A csalások királya végül időskori tűdőelégtelenségben halt meg 1933 júliusában, Debrecenben. Saját elmondása szerint egyedül azt bánta meg, hogy a 10-es évek végén nem volt eléggé elővigyázatos és éppen akkor fogták el a nyomozók, amikor kitört az első világháború, mely egy csaló életének legnagyobb lehetősége lett volna...