A Duna sokak sírja volt az elmúlt századokban is, ezek a legemlékezetesebb hajószerencsétlenségek.
Fotó: Fortepan/ Droppa Kálmán
Az első kiemelkedő dunai szerencsétlenség sok évszázaddal ezelőtt történt az 1492-es belgrádi csatában, amikor is hat hajó süllyedt el a megáradt Dunán fedélzetükön sok száz török vitézzel. Ezt akkoriban isteni szerencsének vélték a végek határait védő magyar és horvát vitézek, hiszen jóval kevesebb ellenséggel kellett szembenézniük, és biztos, hogy akkor a mentéssel nem sokat törődtek. A hajószerencsétlenségek egyébként a XVIII.-XIX. században is jóval gyakoribbak voltak a mainál, egyrészt mert komoly teher és utasforgalom bonyolódott a Dunán, hiszen itt jóval egyszerűbb volt a szállítás, mint a szegényes szárazföldi úthálózaton, másrészt a Duna ekkor még nem volt szabályozva sem a magyar területen, sem pedig más országban. Akkoriban áradások idején hemzsegtek a hírlapok a különféle baleseti híradásoktól.
1834-ben például márciusban egy hét alatt négy hajó is elsüllyedt, sok-sok tonna kölessel, pár vízi malommal és több tucat emberáldozattal. Ekkor még a pestiek nem is sejtették, hogy pár év múlva hajóra sem kell szállniuk ahhoz, hogy szembekerüljenek a Dunával. 1838 tavaszán zajlott le ugyanis minden idők legsúlyosabb dunai árvize, amely elmosta szinte a teljes belvárost Pesten, valamint igen súlyos károkat okozott az összes Duna menti városban, a magyar szakaszon. A székesfővárosban 153-an, míg országszerte is legalább ugyanennyien fulladtak bele a jéghideg áradó vízbe. Egy évvel később viszont a Rába jegesedése és a Duna áradása együttesen okozott katasztrófát Győr térségében, az elsüllyedt és összezúzott hajók számát a korabeli tudósítások 17-re becsülték. Ezek között külföldi érdekeltségű is akadt szép számmal, brit, német és francia hajók is pórul jártak a veszélyes tavaszi áradások közepette.
Természetesen nemcsak az áraádsok követeltek anyagi és személyi áldozatokat maguknak a múltban, de arra is volt példa, hogy két hajó egymásnak ütközött. 1883-ban például óriási sajtóvisszhangot keltettek azok az esetek, amikor áprilisban egyetlen hónap alatt két szerencsétlenség is történt. Április 17-én délután a Duna Gőzhajózási Társaság „Neptun“ nevű személyszállító gőzhajója lefelé mentében Adonynál ment neki egy uszályhajónak olyan sebességgel, hogy az komolyan megsérült és néhány perc alatt elsüllyedt, az uszályon levő kormányost és családját viszont sikerült megmenteni. Maga a „Neptun“ is komoly károkat szenvedett, de még sikerült időben kikötni és az utasokat partra tenni. Másnap pénteken a Budapestről Mohácsra tartó Ferenc-József személyszállító hajó ütközött össze Bajánál egy faszállító hajóval. De akkor a kapitány lélekjelenléte következtében senki sem sérült meg.
1912-ben is borzalmas hajókatasztrófa történt Hátsóvá romániai község közelében a Dunán. A Trotusz román katonai naszád összeütközött a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság „gróf Széchenyi István“ nevű személyszállító gőzösével. Az összeütközés oly heves volt, hogy a naszád fölborult és elsüllyedt. A román hajón lévő katonák között a szerencsétlenség nagy pánikot idézett elő, végül tíz katonatiszt és huszonegy közlegény esett áldozatul; csak azok menekültek meg, akik a süllyedő hajó fedélzetéről a vízbe ugrottak és a magyar hajóhoz úsztak, amely aztán fölszedte őket. Öt évvel később még súlyosabb baleset történt, amikor
a Budapest és Orsova között közlekedő Zrínyi nevű személyszállító hajó 480 utassal a fedélzetén Alsótétény magasságában összeütközött a Viktória nevű vontató gőzössel. Bár a Zrínyi nem süllyedt el azonnal, hanem csak léket kapott, az akkori viszonyok közepette olyannyira nem sikerült gyorsan kiértesíteni a mentőcsapatokat, hogy csak a pár órával később arra járó Wilhelm' II. személyszállító kezdte el a szerencsétlenül járt hajótöröttek kimentését. Végül a több száz emberből körülbelül 40-50 utas vesztette életét, vagy tűnt el végérvényesen a Duna habjai között. Ezzel a Zrínyi katasztrófája bekerült a legnagyobb a dunai hajószerencsétlenségek közé.
Hasonlóan sokan vesztették életüket 1951-ben Bajánál, amikor is a Dömös gőzhajó aknára futott a térségében. A Rákosi érában agyonhallgatták a robbanást és a hajóbalesetet már csak azért is, mert 1950-re befejezettnek tekintették a magyarországi vizek aknamentesítését. Egy évvel később azonban mégis sikerült a Dömösnek egy elhagyott akna fölött megfordulni, ami azonnal működésbe lépett, és súlyos léket ütött a robbanással a hajótesten. A gőzösön utazó több száz utas közül körülbelül 40-50-en halhattak meg, sajnos a pontos számadatot nem hozták nyilvánosságra azóta sem.
