Birtokélet

Az első magyar bélyegen himlőhelyes volt az osztrák császár feje

2019. november 28. - nemesiné

A postabélyeg és a vidéki levelezés története a kék Mauritiustól kezdve egészen Ferenc József himlőhelyes fejéig.

cc84ba2a845c40969a4b6fee598d0c57_big-600x642.jpgMagyar postabélyeg - forrás: promenad.hu

A vidék legfontosabb kommunikációs eszközének a levelezés számított egészen a XIX. század végéig. A középkorban futárok vitték a lepecsételt irományokat ide-oda az urak, az egyház és a királyok között, de az írás-olvasás elterjedésével már egyre nagyobb igény mutatkozott a köznép részéről is a levelezés iránt. Lassacskán kialakult a postaszolgálat, ami eleinte igen kaotikusan és drágán működött. Az 1800-as évek elejére végül oda jutott az egész szolgáltatás, hogy az emberek inkább magánkézbesítőket bíztak meg leveleik célba juttatásával, és nem vették igénybe a postát. Abban az időben egyébként még a címzettek fizették a postai kézbesítés díját, ami például Angliában több pennyre rúgott távolságtól függetlenül, ez pedig egy szegényebb ember egész heti keresetének felelt meg. Nem csoda, hogy a kevésbé jómódúak mindenféle cselhez folyamodtak, hogy kijátszák a postát. Voltak olyanok, akik különböző jeleket rejtettek el a borítékon kívülre, így a címzettnek nem kellett átvennie, kifizetnie és felnyitnia a borítékot ahhoz, hogy megtudja az üzenetet. Mások az újságok lapjaira írtak különböző rejtjeleket, mivel a hírlapok kézbesítése jóval olcsóbb volt. Ezen kívánt változtatni egy leleményes angol úr, Rowland Hill, aki a helyzetet megoldván feltalálta a postabélyeget. Ő indítványozta, hogy a címzettek helyett a feladók fizessék a levelek kézbesítési díját, és ezt igazolandó egy felragasztható kis papírral lássák el a kifizetett leveleket kívülről. Így nem fenyegette a postásokat többé az a veszély, hogy a címzettek nem veszik át és fizetetlenül náluk hagyják a küldeményt.

Ez az ötlet lett hát a postabélyeg őse. A különleges elképzelés nyomán helyrerázódott az angol posta rendszere, így Hill elismert postamesterré vált. A világ első, 1840-ben megjelent bélyegén természetesen az akkori brit uralkodó, Viktória királynő volt látható. Az első széria egyébként olyan jól sikerült, hogy többször is felhasználták őket a találékony levelezők, mivel le lehetett róluk mosni a bélyegző nyomát. A különböző csalásoknak végül a bélyegek árának egységesítése vetett gátat, amikor egy pennyre mérsékelték a kézbesítés árát távolságtól függetlenül. 1840 után pár évvel készült el a világ legdrágább bélyegritkaságának számító kék Mauritius is. Történt ugyanis, hogy Mauritius brit gyarmat-szigeten a kormányzó felesége, lady Gomm bált rendezett, és az esemény meghívóit bélyeggel kívánta ellátni. A lelkes úrhölgy ugyanis nagy csodálója volt az anyaországban tevékenykedő Hillnek, így szerette volna lemásolni az otthon már jól bevált bélyegrendszert. Neki is álltak sebtében a nyomtatásnak, de a nagy sietségnek ára volt, és elrontották a bélyegeket: az 500 darab narancssárga egy pennys és kék kétpennys bélyegen Viktória királynő képén a „POST PAID” (a porto fizetve) felirat helyett „POST OFFICE” (postahivatal) szöveg szerepelt. Ennek ellenére a bélyegek és a meghívók célba értek, a mai bélyeggyűjtők pedig milliókat adnak egy-egy árverésen a különleges sorozatból származó ritkaságokért.

Az angolok sikere nyomán az 1848-49-es szabadságharc idején már Kossuth Lajosék is tervezték magyar bélyeg kiadását, meg is bízták Than Mórt, hogy tervezze meg az első hazai szériát. A tervek elkészültek, de a kinyomtatásra már nem került sor. A monarchia berkein belül – így Magyarországon is-  1850-től lehetett postai bélyeggel levelezni az Osztrák Királyi Posta jóvoltából, természetesen ezeket Ausztriában nyomtatták. Az 1867-es kiegyezés után azonban létrejöhetett a magyar bélyeg is, amelyet eleinte még Ausztriában nyomtattak ki. A magyar kormány viszont kereste és kutatta azokat a lehetőségeket, amelyekkel itthon is megteremtheti a bélyegkiadás feltételeit. Az akkori Földmérő Hivatal jelentős nyomdával rendelkezett, mivel feladatuk volt a térképek kinyomtatása is. Őket bízták meg tehát a bélyegkészítéssel. Az első nyomatok még kőnyomdával készültek, így igen rossz minőségűek voltak. A posta ugyanakkor nem forgalmazta ezeket a bélyegeket, mivel Ferenc József császár feje himlőhelyesnek tűnt rajtuk. Időközben az előbb említett Kataszteri Kőnyomdai Intézet egyesült a temesvári királyi állami nyomda-kirendeltséggel és megszületett a Magyar Állami Nyomda. Az új intézmény már réznyomat alapú bélyegeket állított elő, amelyek jobb minőségűek voltak a kőnyomatos változatnál. Ezektől a példányoktól (1871) számítjuk a magyar postabélyegek történetét hivatalosan. Ezzel a magyar vidék elől is végleg elhárult a levelezés utolsó gátja, és megindult a fokozott az információcsere az egyes országrészek és a magánemberek között egyaránt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokelet.blog.hu/api/trackback/id/tr4015290000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HgGina 2019.12.02. 11:33:57

Meg kellett volna kérdezni egy 14 éves bélyeggyűjtőt.
Az első magyar bélyeg nem ez. Sőt, nem is 1871-es, hanem 1867-es.
Továbbá, a "himlős király" nem 10 krajcáros volt, hanem 2 krajcáros. Ezenkívü nem kék, hanem sárga.
Na meg aztán, nem a kék Mauritius a világ legdrágább bélyege. Olyannyira nem, hogy az első 10-ben sincs.
Aztán... Osztrák Királyi Posta nem volt. Ausztria császárság volt, a postát Császári és királyi postának nevezték. Ami ugye a K.u.K., nem pedig királyi posta.
Kőnyomdai eljárás nem létezik. Kőnyomás létezik.
Ez meg bődületes sületlenség: "... réznyomat alapú bélyegeket..."

Ha már nem értesz hozzá, inkább kérj tanácsot rendes filatelistáktól. (Meg egy nyelvtant ismerőtől is, mert a helyesírásod botrányosan pocsék.)