Egymást kiszorítva tizedelte Magyarországot a bélpoklosság, a fekete halál és az epekórság általában 10 évenként. Ez volt a rettegés 800 éve.
A fekete halál
Kép: wikipedia
A mai időkben szinte elképzelhetetlen, hogy pár száz évvel ezelőtt milyen óriási járványok söpörtek végig a kontinensen és természetesen Magyarországon is. A maihoz képest egészen más higiénés viszonyok és orvosi lehetőségek folytán a rettegett kórok nagyobb számban pusztították a lakosságot, mint a háborúk, sőt nemritkán hadjáratok szakadtak félbe a rohamozó seregben kipattant járvány vagy éppen az attól való félelem miatt. A manapság legrettegettebb fertőző betegségek közül a lepra tűnt fel elsőként, már a XI. században. A fertőző betegek váladékaival ürülő betegség néha rendkívül hosszú lappangási idejű (jegyeztek fel 40 évnyi tünetmentességet is), így ennek terjedése csak nehezen követhető. Az mindenesetre bizonyos, hogy a lepra és más, váladékokkal terjedő kórokozók esetében a középkori viszonyok könnyű táptalajt biztosítottak. Olyan korról beszélünk, amikor a városok körüli gazdaságok a településen felhalmozódott ürülékkel trágyázták a földeket, míg a szennyvíz gyakran ugyanabba a forrásba ürült, ahonnan az ivóvíz is származott.
A korabeli nyelven bélpoklosságnak nevezett lepra az 1300-as évek végéig szedte legtöbb halálos áldozatát Magyarországon, bár kisebb járványok még a XVIII. században is előfordultak. Az ilyen betegeket vagy lepratelepeken vagy leprakorházakban, úgynevezett lazarettekben különítették el, de olyan is előfordult, hogy egy teljes faluban csak bélpoklosok éltek. A Lázár és poklos szavakat tartalmazó helységnevek ma is a szörnyű betegségek emlékét őrzik. A lepra visszaszorulása azonban nem hozott megkönnyebbülést a magyar lakosság számára, hiszen helyét a talán legrettegetteb kór, a fekete halál vagyis a pestis vette át.
A pestis egy elsősorban bolhák által terjesztett betegség, ám nem ritka a cseppfertőzéssel történő terjedése sem. Azonban a középkori életnek szinte „természetes” velejárója volt a bolhák jelenléte, így valószínűbb, hogy ezek az állatok terjesztették a rettenetes kórt. A pestis eredetileg a patkányokban tűnt fel, majd a rajtuk élősködő bolhákba ezek vérével jutott. A bogár gyomrában a kórokozó olyan elváltozásokat indít el, hogy az visszaöklendezi a beszívott vért, mely akkorra már tartalmazza a fertőzést is. Az emberen a pestis számos tünetet okoz, melyek közül az egyik a bőr oxigénhiányos kék elszíneződése, amelyről a fekete halál nevet kapta a betegség. A nagy pestis járványt eredetileg a tatár ostromló sereg hurcolta be, majd csakhamar egész Itáliában elterjedt (a hadban nem álló Velencében például a lakosság 70 százaléka halt meg a járványban). A fekete halál 1347-52 végigsöpört Európán és becslések szerint a kontinens lakosainak több, mint fele veszett oda. Hozzánk valószínűleg Nagy Lajos serege hurcolta be a betegséget, mely 1347-ben éppen emiatt szakította félbe itáliai hadjáratát.
Kép: wikipedia
Ettől kezdve a betegség általában 10 évenként újra felütötte a fejét Magyarországon, de volt olyan évszázad, amikor ennél gyakoribbak voltak a járványok. Noha az országban és elsősorban vidéken az európai átlag alatt maradt a halálozások száma, a pestis így is szörnyű pusztításokat vitt végbe. 1409-ben például Sopron annyira elnéptelenedett a járvány után, hogy nyolc évnyi adómentességet kaptak, akik hajlandóak voltak ott letelepedni. A Rákóczi szabadságharc idején kitört járványban pedig országszerte 410 ezren estek áldozatul, szemben a harcok 80 ezer halottjával. Az utolsó országos méretű pestis 1744-ben ütötte fel a fejét, 310 ezer halálos áldozatot követelve.
Ezek után ez a betegség – ahogyan annak idején a lepra – egy másiknak adta át a helyét. 1831-ben megérkezett Magyarországra az epekórság, vagyis a kolera. A szintén váladékokkal és ezen keresztül szennyvízzel terjedő kórság az orosz-perzsa háborúban résztvevő cári csapatok közvetítésével érkezett meg Európába, majd átlagban tíz évenként újra felütötte a fejét. Bár ekkorra már ismerték a karantén eljárást, ez közel sem volt olyan hatásos, mint a fekete halál esetében, ugyanis a fertőzöttek széklete, hányadéka könnyen utat talált a talajvizekbe. Az első járvány júniustól szeptember végéig tombolt Magyarországon és ez idő alatt több, mint 530 ezer beteget és 240 ezer halottat követelt. Bár ezen kívül még öt nagy járványt jegyeztek fel az országban, azok hatása már közel sem volt annyira katasztrofális, mint az első esetben.
