Főnemesként rangon aluli házasodni együtt járt a megvetettséggel és az örökség elvesztésével. Sokan mégis a szerelmet választották: Széchényi Ödön, Lónyay Menyhért és Bánffy Dezső története.

Széchenyi Ödön

 Fotó: wikipedia

A XX. század előtti nemesi társadalomban igen megvetendő volt rangon alul házasodni, és ha valaki mégis erre adta a fejét, akkor bizony komoly hátrányokkal kellett neki magának, a házastársának és a gyerekeiknek is szembe nézni. Ezek a veszteségek különösen az ősi főnemesi családoknál voltak jelentősek, hiszen ők – és bizony még a jogrendszer is – fontosnak tartotta az úri származás igazolását évszázadokra visszamenőleg. Ezt hívták egyébként őspróbának. Mindazon főnemesek, akik rangon alul választottak maguknak párt, ki voltak zárva a társadalmi érintkezés és presztízs bizonyos formáiból, így például az uralkodó mellett nem vállalhattak semmilyen pozíciót, nem hívták meg őket a főúri bálokra és eseményekre, illetve nem örökölhették javaikat. Ez utóbbi miatt a szerelmesek olykor a teljes egzisztenciájukat és milliós örökségeket adták fel a nem kívánt frigy miatt.

A legnagyobb magyar fia, Széchényi Ödön például kétszer is rangon alul házasodott, sőt a második feleségétől már akkor gyermekei születtek, amikor az elsővel még érvényes házasságban élt. Ödön az utókor emlékeiben elsősorban tőzoltóként ismert, hiszen ő szervezte meg a budapesti, később pedig a konstantinápolyi tűzoltóságot is, ez utóbbi révén még török pasává is kinevezték. Az elismert ifjú első arája egy poroszországi kereskedő családból származott, akik jól jövedelmező budapesti bérházakkal rendelkeztek, de csak a XIX. század közepén szereztek nemesi címerlevelet. Almay Irmát nem igen szívlelte az özvegy anyós, Széchenyi Istvánné el sem ment fia esküvőjére. 10 évig éltek együtt, ezalatt három gyermekük született: András, Vanda és Olga. Ezután Ödön a török szultán szolgálatába állt, és elhagyta családját, ami nem tett jót a famíliának. András fia botrányt botrányra halmozott, miközben adósságokba verte magát, egyik leánya fiatalon elhunyt, a másik pedig boldogtalan házasságba menekült. Irma megkeseredve, szinte nincstelenül egy magántébolydában hunyt el 1891-ben. Mindeközben Széchenyi Ödön újabb szerelemre lobbant Konstantinápolyban Kristopulos Eulália iránt, aki szintén több gyermekkel ajándékozta meg: György, Ilona és Gusztáv még szüleik vadházassága alatt jöttek a világra, , a legkisebb Bálint viszont már törvényesen született. A családi botrányt persze nem nézte jó szemmel a Széchényi klán, így haszonlesésből már Ödön életében pert indítottak a  nagycenki hitbizományért és vagyonért. Kisebb engedményekkel végül el is érték a céljukat, így Ödön gyermekei közül senki sem örökölte nagyapjuk óriási vagyonát, de a császár jóvoltából a grófi címet használhatták.

Hasonlóan kalandos és meseszerű volt Lónyay Menyhért és Kappel Emlíia házassága is. Itt a magasra emelkedő férj a felső-Tisza-vidéki protestáns (református) birtokos köznemességből származott, majd később komoly szerepet töltött be a XIX. századvégi politikában.

Lónyay Menyhért

Kép: wikipedia

1845-ben vette nőül a székesfőváros egyik leggazdagabb bankárjának leányát, Emmát, akire bizony még Petőfi Sándor is szemet vetett. Történt ugyanis, hogy a csodaszép Emília a Pesti Német Színházban tartózkodott, amikor neves költőnk megpillantotta. Szerelmét másnap egy csodálatos versben énekelte meg, illetve megkérte Emília kezét, aki apja engedékenysége ellenére elutasította Petőfit. Persze a hölgy a románcra még élete végén is szívesen emlékezett, hiszen özvegyi évei a Petőfi hagyaték ápolásával teltek. A fiatal és tehetséges Lónyay Menyhértnek viszont igent mondott, és ezután több évtizedig éltek boldog házasságban. Mind vagyonukat, mind családjukat gyarapították: négy gyermekük született. A család a pusztaszentlőrinci birtokon egyszerű, polgárias életet élt, amely élesen elütött attól, ami a hasonló társadalmi állásúaktól megszokott a társaság, ráadásul ez az egyszerű boldogság Lónyay Menyhértet mindvégig távol tartotta az úri kísértéseitől. Helyette a munkába vetette magát, volt pénzügy- és külügyminiszter, sőt még Ferenc József bizalmasává is vált, később az Akadémiáért dolgozott. Ellenfelei mindent bevetettek, így rangon aluli házasságát is mindig a szemére vetették, Emíliát nem fogadták a magasabb körökben. Élete alkonyára az 1870-es évekbeli gazdasági válság miatt a család óriási vagyona is semmivé apadt és Lónyay politikai szerepe is lecsökkent.

Mint említettük a főúri társaság nem igen fogadta be a polgári vagy kisnemesi származású házastársakat, éppen ezért nem meglepő, hogy Lónyay felesége után két évtizeddel később hasonló ellenérzésekkel kellett szembesülnie báró Bánffy Dezső miniszterelnök fiatal, okleveles tanítónő feleségének, Máthé Ilonának is.

Bánffy Dezső

Fotó: wikipedia

A miniszterként, később Erdélyben ispánként szolgáló, a XVIII. század végén pedig a császár bizalmát élvező Bánffy Dezső kétszer nősült. Először Kemény Máriát vette el, akitől négy gyermeke született. Felesége halála után tíz évvel, a besztercei ispánsági szolgálat alatt ismerte meg Máthé Ilona kisnemesi tanítónőt, akit korának egyik legszebb asszonyaként emlegettek. A hölgy hamarosan az arája lett, de a társaság nem nézte jó szemmel a frigyet. Az egyre magasabbra emelkedő Bánffy hiába csináltatott magyar mentét asszonyának, az előkelő hölgyek nem igen tartották vele a kapcsolatot. Végül a férj úgy döntött, hogy a nagy ezredéves ünnepségsorozat kezdete előtt olyan estélyt ad, amely kerüli a fényűzést és amelyre a politikai eliten kívül számos hölgy, méghozzá polgári származásúak is meghívást kapnak. Állítólag így kívánta felesége magányosságát enyhíteni. Mindenesetre a történeti írások szerint Máthé Ilona nagyon szerette Bánffy Dezsőt, akit öregkorában is odaadóan és hűségesen ápolt. Szerelmükből egy lány született.