Birtokélet

Komornák – az úri titkok tudói

2018. október 24. - nemesiné

Az úri családi titkok tudói voltak a komornák, akik sokszor az ártatlanságukkal, máskor az életükkel fizettek a bennfentes munkáért. Így dolgoztak egykor a nemes hölgyek személyes szolgálói, és ezek voltak a legnagyobb komorna-botrányok az elmúlt két évszázadban.

86136.jpgForrás: Fortepan, Smidth Albin

A főnemesi kastélyokban igen komoly személyzet biztosította a család kényelmét, egyes feljegyzések szerint számuk gyakran elérte akár az 50 főt is. Ide tartoztak a különféle szolgálók: konyhalányok, szakácsok, szolgák, takarítószemélyzet, lovászok stb. Közülük is kiemelkedtek a család személyes szolgálatát ellátó komornák, komornyikok és nevelők, társalkodónők. Ők ugyanis mindig a családdal utaztak, hiszen személyesen egy-egy családtagot szolgáltak. Az előkelőbb családok felnőtt hölgytagjainak minden esetben volt saját komornája, aki öltöztette, piperézte, szolgálta úrnőjét. A személyes ruhadarabok, a személyes hálószoba és használati tárgyak tisztítása, karbantartása, foltozása csakúgy a szolgálathoz tartozott, mint az esti toalett, frizura vagy make-up elkészítése. Általában az úrnő szobája melletti helyiségben laktak, és szinte egész nap rendelkezésre kellett állniuk, bármit is kívántak tőlük. Így nem meglepő, hogy a komorna egy eléggé bizalmi állásnak volt tekinthető, ennek ellenére a felvett szolgálók személyisége nem igen számított, sok nemesasszony még a komorna nevét is tetszőlegesen megváltoztatta. Holott a komornák – férfi megfelelőjükkel, a komornyikokkal – szinte mindenről tudtak, ami a családdal történt, legyen szó titkos viszonyokról, botrányokról, bűnügyekről és pletykákról. A szegényebb nemesi családoknál a társalkodónő szerepét is lassan átvették a komornák, mivel nem volt anyagi fedezet a kétféle pozíció külön betöltésére. A komornák egyébként általában művelt, intelligens hölgyek voltak, akik szinte mindenben támogatni tudták úrnőjüket a divattól kezdve az aktuális pletykákig, sok információval szolgáltak. Nem csoda, hogy sok főúri családnak a komorna okozta a vesztét! Elevenítsük fel hát a legnagyobb XIX.-XX. századi európai botrányokat, ahol egy komorna volt a kulcsfigura.

A XX. század elejének egyik legnagyobb botránya volt Magyarországon az az Eszterházy sztori, amelyben egy komorna elárvereztette a herceg teljes ruhatárát. Történt ugyanis, hogy Török Mária komornának szegődött Eszterházy Antal családjához, itt találkozott Drazsnyák József komornyikkal, aki rövid időn belül elcsábította a gyönyörű tizenéves lányt. Török Mária így hamarosan anyai örömök elé nézett, s bár a kisbaba vidéken fogant a tóti kastélyban, a leányanya kénytelen volt feljönni Budapestre és ott megszülni a törvénytelen gyermekét, miután a herceg állapotára való tekintettel elbocsátotta. Az okos komorna azonban nem volt rest, beperelte a komornyikot gyermektartás miatt. A per hosszú évekig húzódott, míg a bíróság kimondta, hogy érvényesítheti jogait a komornyik, vagy anyagi fedezet hiányában annak gazdája, Eszterházy Antal herceg ellenében. Mivel a főnemes vonakodott elismerni a leány követelését, évekig nem fizetett, de a végrehajtást ő sem kerülhette el: 2636 pengő 70 fillért követeltek rajta. Mivel a herceg igencsak el volt adósodva, és szinte minden ingatlanját és ingóságát lefoglalták már, nem maradt más a komornának, mint a herceg 100 díszes ruhája. Az első árverést ugyan megakadályozták a tóti kastélyban, de az értékesítést végül a herceg sem úszhatta meg, a komorna pedig megkapta, ami neki megítélt a bíróság.

Sokkal rosszabbul járt ebben az időben Maria Bonvecchiato komornája, aki az életével fizetett csalárd úrnőjének. A fiatal, olasz származású özvegyasszony hatvanezer lírás biztosítást köttetett a komornájával, és azután megmérgezte a lányt. A gyilkos történetet nem is tartott sokáig megszervezni: az özvegy egy hónap alatt hirdetéssel megtalálta áldozatát, akit társalkodónőjéül és komornájául fogadott, sőt még egy több tízezer lírás életbiztosítással is meglepett. Az ártatlan lány nem is feltételezte gazdájáról, hogy a felajánlott keresztbiztosítás, amelyben egymásnak voltak a kedvezményezettjei, a halálos ítélete. A papírmunka lezártával európai utazásra indultak, mígnem egy monarchiabeli cukrászdában Bonvecchiato egyszerűen megmérgezte a lányt. A korabeli rendőrség persze pillanatok alatt átlátta az ügyet és a nemesasszonyt letartóztatták. A Monarchia sajtója viszont tele volt a történettel, hetekig cikkeztek a szerencsétlenül járt komornáról.

 Természetesen arra is volt példa, hogy a komorna tette el láb alól az úrnőjét. Szintén Magyarországon történt egy orosz főnemesi családdal az az eset, ami igencsak megbotránkoztatta a korabeli nagyközönséget. Waszilievszky Taddeus gróf már évek óta bosszút forralt kikapós felesége ellen, aki nem átallotta egész Európán keresztül magával cipelni a titkárát, egyben szeretőjét, Joneseo Aurélt. Tette mindezt szemérmetlenül és a férje pénzén természetesen. Végül a gróf utolsó kétségbeesésében komornát fogadott felesége mellé, aki elkísérte a turbékoló galambpárt következő utazására, Magyarországra. A vonaton azonban valaki meggyilkolta a grófnét, sőt még az arcát is elcsúfították, a komorna pedig egyszerűen eltűnt. Később a rendőrség derítette ki, hogy valószínűen a kisebb csalásokkal és lopásokkal korábban már elítélt komorna lehetett a gyilkos, aki jó pénzért teljesítette a férj bosszúvágyát. Végül bizonyíték híján sem a komornát, sem a grófot nem kapták el, csak a sajtó célozgatott a bűnösségükre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokelet.blog.hu/api/trackback/id/tr814247371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ches Desmond 2018.10.26. 06:44:08

Most ez komoly? Kötök valami életbiztosítást egy ismeretlen nevére, úgy hogy halála esetén én vagyok a kedvezményezett. Van aki aláír egy ilyen papírt?

Weißkopf 2018.10.26. 06:44:15

" Joneseo Aurélt": ez alighanem Ionescu Aurel volt eredetileg.
Amúgy, ahogy egy aforizma tartja, "senki sem nagy ember az inasa előtt".