Birtokélet

A birtokok közkatonái avagy így éltek a cselédek egykoron

2018. október 15. - frumentarius

Zsarnok béresgazdák, intézők és kulcsárok irányították a birtokok „közkatonáit”, akiknek még az elsőbéres tempóját is figyelnie kellett.

beres1.jpg 

Fotó: Fortepan/ Babarczy Eszter

 

 A középkortól a XIX. század végéig a vidék élete általában a parasztgazdaságok és az uradalmi birtokok köré szerveződött. A saját földdel nem rendelkező munkaképes réteg általában e kettő valamelyikében vállalhatott idényjellegű vagy egész éves munkát. A két gazdaság forma között – a méretbeli eltérésen túl – az alapvető különbség abban mutatkozott, hogy míg a parasztgazdák többnyire maguk (is) dolgoztak a földjeiken, addig az uradalmakban a birtokos már a cselédségre bízta a munkát. Az uradalmi birtokok szervezettsége és hatékonyság jóval magasabb szinten állt így bevételeik is magasabbak voltak, igaz a béresek (éves bérmunkára szegődött nincstelenek), ebből nem sokat észleltek. Juttatásaik nem voltak jellemzően magasabbak, mint a parasztgazdák dolgozóié, ám jóval nagyobb biztonságban éltek, sőt gyakran életük végéig dolgozhattak és élhettek a birtokon.

            A béresek általában az év első napján kötötték meg a szerződésüket és az utolsó napig állt fenn. A nők csak gyermekük születéséig voltak éves szerződésben, ezek után csak idénymunkát vállaltak. Azok a béresek, akik családosan is a birtokon maradtak tanyásbéresnek hívták, és ők álltalában már nem az istállóban, hanem a gazda házában elkülönített szobában laktak. Ha év elején nem volt elegendő jelentkező a béresi munkára, akkor a nagyobb városokban tartott embervásárokon lehetett feltölteni az állományt. A cselédek esetében meg lehetett különböztetni a birtokosi kúrián vagy kastélyban szolgáló házicselédeket és az ehhez tartozó pusztaságban ténykedő béreseket.

            Az uradalmi birtokok szerveződése nagyban függött a földterület nagyságától, de a legfőbb irányító minden esetben az intéző volt. Ő az alá beosztott embereken keresztül irányította a béreseket. Szintén magas beosztásnak számított a magtárak kulcsait és a benne lévő terményeket felügyelő kulcsár, bár a kisebb birtokok esetében ezt a két munkakört ugyanaz a személy látta el. A legjelentősebb nagybirtokosok már béresgazdát is kineveztek, aki csak az intézőnek és rajta keresztül a birtokosnak tartozott beszámolni. Ők általában a legnagyobb szakértelemmel rendelkező, középkorú, családos férfiak voltak, akik közvetlenül irányították a béreseket. Ők dolgozni már csak akkor álltak be, ha a munka az ő szakértelmüket követelte meg. Mivel a béresgazdákkal szembeni legfőbb elvárás a lehető legmagasabb termelés elérése volt, így általában nem válogattak az eszközökben. A legtöbb béresgazda valósággal zsarnokoskodott az alá beosztott béresek felett.

            A fentebb említett vezetőkön kívül még kiemeltebb szerepben voltak a különböző gazdák, akik már csak a közvetlenül alájuk beosztott csoport munkáját irányították, de ők maguk is velük együtt dolgoztak. A kocsisgazda például a lovak ápolását, a kocsik karbantartását végezte és az ő dolga volt a birtokos fuvarozása is, bár a legnagyobb birtokokon több kocsis is alájuk volt rendelve. Szintén kivételezettebb helyzetben voltak a nyájakat terelő juhászok, gulyások, egyebek, akik jóval szabadabb életet éltek, annak ellenére, hogy ők is béresek voltak. Ők általában magasabb ellátmányt, kommenciót kaptak és nem is tekintették magukat egyenrangúnak a többi cseléddel.

            A nagyobb birtokokon többnyire iparosok (ácsok, kovácsok, stb.) is dolgoztak, akiknek értelemszerűen a szerszámok, a szállító eszközök és az épületek készítése, karbantartása volt a munkájuk. A béresek rangsorában az utolsó előtti helyen az állati erővel dolgozó ökrös- és szekeresbéresek álltak, mivel ők hatékonyabb és nagyobb szakértelmet igénylő munkát végeztek a gyalogosbéreseknél. Ez utóbbi két csoporton belül valamelyest kiemelt szerepet élveztek még az elsőbéresek, akik a munka tempóját szabták meg.

beres2.jpg

Fotó: Fortepan/ Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

 

Ők a legjobb korban lévő, béresek voltak, akik korábban már kitüntették magukat munkabírásukkal és a többieknél nagyobb szakértelükkel. Ők azonban már nem élvezhettek különlegesebb bánásmódot vagy magasabb ellátást, mint a többi, átlagos béres. Természetesen – csakúgy, mint a házicselédek esetében is – a béresek teljes munkaerejével és munkaidejével a gazda rendelkezett. Az átlagos munkaidejük hétfőtől szombatig tartott, de aratási, betakarítási időszakban gyakran fordult elő, hogy a vasárnap sem volt teljes egészében a pihenésé.

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokelet.blog.hu/api/trackback/id/tr2914247395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2018.10.16. 09:38:27

"kivételezettebb helyzetben voltak a nyájakat terelő juhászok, gulyások, egyebek,"

egyebek????

kewcheg 2018.10.16. 11:29:00

A középkor Magyarországon 1945-ig tartott....:(

nookedli 2018.10.16. 11:29:13

Milyen üres és értelmetlen életük volt ájfon és xfaktor nélkül! :)

alien 2018.10.16. 11:29:23

@doggfather: kondás, lovász, dadó

ArnWald 2018.10.16. 11:29:26

@doggfather: gondolom kondások, pásztorok, csikósok, ilyesmik.

Byss Flamel 2018.10.16. 11:29:32

Ükapám Daróczi Pál uradalmi cseléd volt. Ő volt felelős a munkások szervezéséért. Vállalkozónak, kerülőnek is mondták akkoriban. Dédapám Katona Sándor ugyan abban az uradalomban volt kocsis. És az 1928-ban a Káptalan birtokon született nagymamám Katona Róza szintén uradalmi cselédként kezdte meg életét. Mielőtt hozzáment 1947-ben a kovácsmester nagyapámhoz. (Az uradalom Szentpéterszegen a Nagyváradi Káptalan birtoka volt) Ma 90 évesen is szívesen emlékezik meg fiatalkoráról.

- duplagondol 2018.10.16. 11:29:42

Tegyük hozzá, hogy ezek a különbségek a házasodáskor is érezhetőek voltak, aszerint, hogy ki melyik rétegből választ párt magának. Irtózatos mértékben deformálta már akkor a magyar társadalmat a kivagyiság, a rang utáni vágy, ami lényegében egyenesen következett az úri-félfeudális, kegyezésekkel stabillá tett rendszerből. Ha egy szekeresbéres fennhordhatta az orrát: csoda, ha egy-egy arisztokrata vagy pláne dzsentri nem tette meg?

kewcheg 2018.10.16. 15:04:02

@- duplagondol: ez így van, még a nyelvünk, a hivatások nevei is tükrözik az iszonyatos cím- és rangkórságot: sehol a világon nincs annyi alfőmérnök,alhadnagy, hadnagy, főhadnagy, legfőbb!!!! ügyész mint nálunk....

Kövér Lajos 2018.10.16. 19:33:11

Illyés Gyula: Puszták népe és Lakatos Menyhért: Füstös képek. E kettőben minden benne van a magyar néplélek megértéséhez.
(Én meg dzsentri származású vagyok, de szakítottam az átörökített, magamba szívott szellemiséggel, melyet talán a "fölényesen büszkének lenni a semmire" definícióval jellemezhetünk.)

midnightcoder2 2018.10.16. 19:33:47

@- duplagondol: Alapvetõen nincs azzal semmi baj, ha a társadalomban mindenkinek megvan a maga helye és büszke is rá, sõt mindent megtesz azért, hogy feljebb jusson. Sokkal hatékonyabb egy ilyen társadalom, mint ahol mindenki egyenlõ egy masszában. Ott elõbb-utóbb kb. mindenki beleszarik mindenbe.

bati67 2018.10.16. 19:33:54

...és bizony volt olyan cseléd, aki egész életében nem aludt ágyban! Csak az istállóban az állatok mellett / között.

- duplagondol 2018.10.17. 06:37:27

@- midnightcoder2: Ha a feljebb jutás együtt jár a hatékonyság növekedésével, akkor elviekben tényleg nincs semmi baj. Egy (fél)feudális rendszerben viszont pont nem a teljesítményelvűségen van a hangsúly. A tulajdon monopolizálása (lsd. pl. hitbizomány-rendszer) már eleve sok mindent meghatároz. A családi-rokoni kapcsolatok, a politikai hatalom kisajátítása, az előrejutás személyes hűséghez kötése stb. szintén. Pont ez eredményezhet olyan világot, ahol "előbb-utóbb kb. mindenki beleszarik mindenbe".

Nem állítom persze, hogy 'ez való' a magyarnak, talán (talán...) még az sem igaz, hogy ez a múltunk és jelenünk kitörölhetetlen része. Többszörös történelmi sorsfordulóknak köszönhető, hogy így alakultak a dolgok. Amikor alakulhattak volna másként, akkor a külső és/vagy a belső ellenhatásokkal szemben a haladni vágyók húzták a rövidebbet.