Kecskecsöcsű mustjával köszöntötték a szüret királyát és királynőjét, miközben a pántlikás dudás versenyt zenélt a vándorcigánnyal. Szüreti megemlékezés az egykori nagybirtokok szőlőtermesztési hagyományairól!
Forrás: Fortepan, Székely Márton
Régen víz helyett bort ittak az egészségért
Azt sokan tudják, hogy Magyarország területén már a rómaiak is termeltek bort, a Honfoglalás után pedig a kolostorok és a püspökségek folytatták e nemes hagyományt. Persze nem csak azért volt fontos a bor, mert kereskedelmi értéket képviselt, de azért is, mert a vízivástól a fertőzések miatt féltek az emberek. Ez a gyakorlat fennmaradt egészen a XX. századig. Egyébként még a törökök sem pusztították el a termést, hiszen jó pénzt kaphattak a borért A középkortól kezdve évszázadokon át jelentős volt a bor-kivitel is az országban, a lengyelek és az oroszok imádták a magyar nedűt. Állítólag még I. Katalin is a magyar bor rajongója volt. A XVI.-XVII. században a magyar bor legnagyobb problémája a hamisítás lett, főként a tokaji esetében, amit az éppen uralkodó királyok igyekeztek törvényekkel visszaszorítani. A nagy magyar borsztorinak Mária Terézia vetett véget, aki megtiltotta a határon túli borkereskedelmet, így a világban a magyar borok helyét egyre inkább a francia, a spanyol, a portugál, a görög, valamint a rajnai borok foglalták el.
Filoxéra, Trianon és megannyi csapás a szőlőre
Mária Terézia rendelete olyan nagy csapást mért a termelőkre, hogy azok érdektelenné váltak, és csak olcsó silány szőlőt termeltek főként a belföldi piacra. Ezen akartak változtatni Deák Ferencék a Kiegyezést követően: a termelők és a borkereskedők kedvezményeket kaptak, új üzem létrehozásához adómentességet, szőlőtelepítéshez pedig kölcsönöket, ennek nyomán például rengeteg amerikai fajtát ültettek országszerte. A várt fejlődés azonban elmaradt, bár a szőlőterület 1875-ben elérte a 425,3 ezer hektárt, amelyből átlagosan 4 millió hektoliter bort nyertek ki, ennek csupán 20%-a került exportra. A 1870-es és 80-as években az állomány közel fele részét - például a híres budai ültetvényeket is – elpusztította a filoxéra-járvány. Az Alföld pont emiatt lett a XX. század elejére népszerű szőlőtermesztő vidék, mert a filoxéra tetű elpusztult a homokban. Újabb sokkhatás volt az I. világháború és a trianoni békeszerződés, amikor a ültetvények egyharmada, és a belföldi piac kétharmada is elveszett. A bortermelés a gazdasági világválság miatt is nem igen tért magához a II. világháborúig, azt követően pedig az államosítás végleg lerombolta a minőségi termesztés maradék hagyományát is.
Forrás: Fortepan, Székely Márton
Kecskecsöcsűtől a bouqet-s borokig
Bár a legtöbb nagybirtokos termelt szőlőt is a XIX. században, nem sok figyelmet fordítottak a bouqet-s, azaz a minőségi zamatokkal rendelkező borokra. A termelés 90%-a olcsó asztali bor volt, amit 5-7 forintos akónkénti áron értékesítettek, ugyanennyi minőségi borért akár 30-50 forintot is el lehetett kérni. A szőlőültetvények behálózták az országot, a leghíresebb borvidékek neve közül több ma is ismerősen cseng: Soproni, Neszmélyi, Móri, Somlói, Badacsony-Balatonfüred- Csopaki, Mecseki, Szekszárdi, Villány-Siklósi, Balatonmelléki, Dunántúli, Alföldi, Nyírségi, Egri, Tokaj hegyaljai, Debrői, Gyöngyös-Visontai és Felvidéki.
Rengeteg fajtát termesztettek, így például a fehér szőlők közül olaszrizlinget, kövidinkát, ezerjót, mézesfehéret, szlankamenkát, furmintot, fehér bakart, ottonel muskotályt, piros delaware-t, noah-t, a vörösek közül kiemelendő a kadarka, az oportó, a burgundi, a kékfrankos, az othelló, a piros és fehér chasselas, a kecskecsöcsű és az Erzsébet királyné emléke.
3 nap és 3 éj tartottak a présházi mulatságok
A rengeteg probléma ellenére a bor mindig is fontos szerepet töltött be az ország életében, és a szőlőültetvényeken, a birtokokon nem volt nagyobb ünnep a szüretnél. Az éves kemény munkát a szőlő betakarítása, sajtolása, és a must behordózása követte, mindezt pedig szegények és gazdagok egyaránt nagyszabású mulatságokkal ünnepelték meg. A szüreti felvonulásoknak és báloknak minden bortermő vidéken sajátos hagyománya alakult ki, amelynek néhány jellegzetességét még ma is gyakran felidézik. Általában választottak egy-egy kiemelkedő mátkapárt szüreti királynak és királynőnek, vagy bírónak és bírónénak. Maskarákba, díszes ünnepi népviseletbe öltözve, szőlővel díszített kocsikon vonult fel a bortermő vidék apraja-nagyja, természetesen cigányzene kíséretében. A felvonulás mellett bált is tartottak és különböző játékos versenyeken vettek részt a fiatalok. Általában a szekszárdi borvidéken, Faddon és Pakson tartották a legnagyobbszabású szüreti mulatságokat, amelyeket jól ismert szüreti alakok népesítettek be: a puttonyával kolduló fráter, a pántlikás kalapú dudás, és a vándorló cigány.
