Birtokélet

Akik dolgoztak, vegák voltak!

2018. október 08. - nemesiné

Egy tipikus XIX. századi szegény bérescsalád asztalán ritka vendég volt hús, de vajon akkor mit ettek a szegények az elmúlt századokban? Történelmi ételkalauz nem csak vegáknak...

2858.jpgForrás: Fortepan

A főúri nagybirtokok hiába termeltek meg minden finomságot, az üvegházakban hiába termett akár narancs is, a cselédeknek, béreseknek sőt még a földbirtokos parasztoknak sem  sok jutott ebből. A mai vegetáriánusok minden bizonnyal elámultak volna a magyar vidék egykori táplálkozási szokásain, amelynek alapját a gabonakásák és a kenyér adták, azokhoz képest nagyon kevés húst, állati zsiradékot és még kevesebb cukrot fogyasztottak. A kávé, a déli gyümölcsök, az egzotikus fűszerek jórésze ismeretlen volt, sőt a tejtermékek sem játszottak olyan szerepet az étkezésükben, mint például Nyugat-Európában. Amit manapság tipikus parasztételnek gondolunk – a hurka, kolbász, szalonna – csupán a XIX. században tűnt fel igazán a vidéki konyhákban, akkor is ritkán. Nézzük csak, hogy mi került a szegényebbek tányérjába pár száz évvel ezelőtt!

 Egy tálból csemegéztek eleink

A vidéki településeken, a majorságokban és az uradalmi birtokokon dolgozó cselédek, béresek és parasztok egészen a XX. század elejéig egy tálból étkeztek. Az evőeszközök szinte teljesen hiányoztak a konyhából, sőt a konyhai etikettet jelentősen befolyásolták a társadalmi szerepek. A nők és a gyerekek szinte soha nem ülhettek egy asztalhoz a férfiakkal, és mindig a jelentősebb pozíciókat betöltők kaptak először enni. A kenyér nemcsak tápértéke miatt volt fontos, de sokszor ezzel merték ki a levest is az asztal közepére helyezett közös tálból. Ha pedig ünnepet ültek, akkor a kenyeret felváltotta az édes kalács, ami finom volt sós ételekhez is kísérőnek. A középkori kettős étkezési rend és a földműves munka kombinációjából létrejött egy tipikus vidéki táplálkozási mód: reggelente meleg tejjel, meleg levessel ették a lepényeket, kenyeret, kását, délben a mezőn és munka közben valami hideget (értsd: maximum kenyér zöldséggel) haraptak, amit este egy kiadósabb meleg vacsora követett.

 A fehérkenyér státuszszimbólum volt

A vidéki és városi táplálkozás alapja egészen a századfordulóig a kenyér volt. A középkorban még elsősorban a lapos kenyeret fogyasztották, amit gyakorlatilag bármilyen gabonából el lehetett készíteni, így létezett rozs, tönköly, árpa, hajdina és köles kenyér is. A XVIII. századra azonban mind népszerűbb lett a kovászolt „magas” kenyér, amelyet főként búzából és rozsból sütöttek vidéken. Hetente a gazdasszony megtöltötte a dagasztóteknőt liszttel és vízzel, sóval, majd kovászt adott hozzá, és sütött 4-5 darab 4-5 kilós kenyeret. A fehér kenyér az 1800-as években bukkant fel az arisztokraták asztalán, és mivel a jólét szimbólumának számított, a szegényebbek is gyakran átszitálták a molnárnál megőrölt lisztjeiket a világosabb kenyér kedvéért. Köret helyett a béresek kenyeret ettek a főtt ételekhez, de a kiegészítő étkezések alapja is ez volt: ették szalonnával, tejtermékkel, hagymával vagy minden nélkül. Az Alföldön még a főtt tésztákhoz is ettek kenyeret.

 A krumpli és a tészta törte meg a kása egyeduralmát

Míg a középkorban a laposkenyér mellett a kása volt az egyeduralkodó ételféleség, ennek szerepe a XIX. századra a magyar vidéki otthonokban is visszaszorult, csupán az étkezések negyedét tették ki a különféle gabonakásák, vegyítve zöldséggel, tejtermékekkel, zsírral és olykor, kivételes alkalmakkor hússal. Készítettek kukoricakását, köles és árpakását egyaránt, különféle elkészítési módszerekkel: így népszerű volt a puliszka, a gánca, a szuszoga, a dödölle és a gölödin. A kásák háttérbe szorítását főként a burgonyának köszönhetjük, az 1880-as évek elején már több mint 110 kilogramm volt az egy főre eső éves fogyasztás. Az északi, szlovákok lakta megyékben, illetve a Dunántúlon ennél jóval többet, az Alföldön és Erdélyben kevesebbet fogyasztottak. Mindemellett a száraztészták terjedésével is csökkent a kásák szerepe, ez utóbbit egyébként az olaszoknak köszönhetjük.

 A húshiányt a sertés orvosolta

Manapság nehéz elképzelni, hogy egykoron vidéken, ahol a legtöbb állatot nevelték, milyen ritkán ettek húst. A középkorban főként a juh és a szarvasmarha, valamint a vad és a hal volt a fő húsféle, ami az asztalra került. Ezeket legtöbbször a szegények csupán havonta pár alkalommal vagy ünnepnapokon fogyasztották. Ezt változtatta meg némiképpen a sertéstenyésztés terjedése, amivel jóval elérhetőbbé vált a szegényebbeknek is a hús. Az 1880-as években a húsfogyasztás összetétele 36% marha-, 31% sertéshús, 7,5% töltelék (kolbász, hurka), 16% juh-, 9% baromfi- és 0,3% vadhús volt. Többféle módon tartósították a húst: füstöléssel és sózással, valamint zsírban kisütve is tárolták lezárt cserépedényekben. Míg Dél-Európában olivaolajat, nyugaton pedig vajat használtak zsiradékként, addig nálunk a disznózsír és a szalonna töltötte be a főbb zsiradék szerepét. Kalóriatartalma miatt a szalonnát nagy becsben tartották, és számtalan módon fogyasztották a parasztok. Viszonylag későn, az 1800-as évek elején a paraszti étkezésben alakult ki a pirospaprikás pörkölt és gulyás, amit később az urak is megkedveltek, mindemellett kedvelt ünnepi étel volt a füstölthúsos, kásás savanyú káposzta.

 A sajt régen külországi csemegének számított

A zöldségek – különösen a babok, borsók és lencsék – szintén alapfogásnak számítottak a vidéki asztalokon, amelyeket főzelékként és összetörve pürének fogyasztottak a leggyakrabban. A XIX. században pedig a korábban említett burgonya is elindult hódító útjára ették tejjel, aludttejjel, sülve és főve, tésztákhoz keverve, hússal és zsírral egyaránt. Érdemes még pár szót szólni a tejfogyasztásról is, ami szintén igen alacsony volt vidéken: főként friss tejet, aludttejet és túrót ettek, a sajtot jórészt hírből vagy az uraság asztaláról ismerték. Szerették a leveles zöldeket, fűszernövényeket, amelyeket szívesen használtak ételeik ízesítésére. Desszertként lekvárokat, édes kásákat és kalácsokat fogyasztottak, a cukrot mézzel és aszalt gyümölcsökkel pótolták.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokelet.blog.hu/api/trackback/id/tr514247407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Halál kamionja mindenkit elgázol 2018.10.09. 05:33:33

Ez Kinaban videken meg mindig igy van, keves hus sok szenhidrat plusz vitaminok. De az a hus amit a tehetosebbek akkor ettek, sokkal jobb minosegu volt meg 50 eve is mint a mai szupermarket gyorsfos.

Projektmenedzser 2018.10.09. 05:33:48

Az 1990-es évek végén is ettem még vidéken egy öreg bácsinál olyan húst, amit zsírban tartósítottak. Fiatal suhancként neki dolgoztam, mire ebédre valamilyen sült húst adott, amit az utolsó morzsáig elfogyasztottam. Utána tudtam meg, hogy a bácsi a régieknek megfelelően, mivel nem volt hűtője, tavasszal a húsokat betette a sparheltbe, s leöntötte zsírral. Így még a legnagyobb melegben sem romlott meg, s télen az első begyújtáskor elégett minden maradék zsír. Igen ízletes és finom volt a sült hús, pedig augusztus végén kaptam az egész nyáron zsír alatt pihenő húsból.

glad az egyetlen 2018.10.09. 05:34:09

"... földbirtokos parasztoknak ..."
Ez egy közkeletű tévedésen alapuló oximoron. A kommunizmus előtt a paraszti jelzővel a nincstelen földműveseket illették. Habár voltak olyan birtokosok, akik paraszti sorból emelkedtek fel és paraszti származásúak voltak (főleg vitézség útján), de nyilván miután birtokuk lett már nem nevezték és tartották magukat parasztnak.
Az a képzavar ami ma él a "nemes" parasztságról az a kommunizmus sajátos mellékterméke, ahol a parasztsághoz elkezdtek pozitív képet csatolni. Az előtt viszont szitok szó volt.

"...Viszonylag későn, az 1800-as évek elején a paraszti étkezésben alakult ki a pirospaprikás pörkölt és gulyás, .."
Elvileg elsőnek pásztor étel volt és ott alakult ki, majd onnan vette át a szegényebb földműves osztály, bár elhinném ha kiderülne, hogy mégse.

élhetetlen 2018.10.09. 05:34:19

Hát igen, a régi paraszti ételek. Most nyomtam be egy tányér krumplikását. Nem cicózok, csak egy kanálhegynyi disznózsírral széthúzom és egy kis tejföl rá. Tökéletes.

martineden 2018.10.09. 10:34:08

@glad az egyetlen: ,, A kommunizmus előtt a paraszti jelzővel a nincstelen földműveseket illették.""''''ez hulyeseg.A nincstelen foldmuves beres, v cseled volt es annak is hivtak.Parasztnak pedig a folddel rendelkezo foldmuvest.A keves folddel rendelkezot szegeny parastnak, a nagyobbal (sokszor 200-300 hold)rendelkezot )pedig modos parasztnak, vagy paraszt gazdanak neveztek.

Ernoke 2018.10.09. 10:34:27

folytatás:

"Otthon csak azt ettük, ami szükséges volt. De azért reggel, este ettünk, sőt sokszor uzsonnatájt is, egy karéj kenyeret. Szerentsésék miért nélkülöztek, s vélük nemcsak egész Ürgepuszta, de majdnem minden puszta cselédsége? Mert az általános pusztai élet az övék volt. A hatalmas búzamezők közepén a béreslakásokban lakat alatt volt a kenyér, s a gyerekek hiába feszegették és rugdalták a ládát, hiába üvöltöttek a táperő nélküli ebéd után már egy órával."
"Folyton répalevéllevest ettünk. Azért emlékszem rá, mert az első naptól az utolsóig, noha nem voltam válogatós, a kanalat mindig enyhe hányingerrel mártottam meg, s behunyt szemmel emeltem ajkamhoz. Más nemigen volt. Ünnepszámba ment, ha Malvi néni főzeléket is főzött, egy kis krumplit vagy babot....Szerezzetek hozzá valamit” – mondta Malvi néni. Természetesen nem a kamrában, hanem a földkerekségről. Megettük a kenyeret, s a délután valóban nagyrészt a szerzés nem könnyűszerű gondolatában folyt. Faepret ettünk, földiszedret, a gledicsfa hosszú termése széléről azt a kocsonyás, édes valamit; csicsókát és sóskát. Amit épp nyújtott az évszak. Az akácvirág apró, mézzel telt könyökét. Galagonyáért a harmadik határba is elvándoroltunk. Voltak, akik fiatal csalamádé törzsét hámozták meg, s szeletekre vágva, azt szopogatták; édes, bár egy kicsit émelyítő.
Télen Szeréntsésék főleg sült tökön éltek, délben friss-melegen, este melegítve, reggel hidegen. Kaptak ugyan tejet, egy litert, de ezt, mivel akkor el lehetett adni, eladták. A burgonyát csak karácsony után kezdték kivermelni, addig nem nyúltak hozzá, azzal húzták ki a tavaszt."

Tekintve azt a hihetetlenül nehéz fizikai munkát, amit a cselédek végeztek, ez munkatáborokat megszégyenítően rossz étrend, nem csoda, hogy annyira rossz fizikai állapotban voltak és korán haltak. Magyarországon a 2 világháború között a magyarság negyede konkrétan egész életében éhezett.:(

Ernoke 2018.10.09. 10:34:45

Való igaz, a cikkben főleg a parasztokról volt szó, de azért emlékezzünk meg a cselédségről is,akik ennél sokkal rosszabbul táplálkoztak. Illyés Gyula: Puszták népe idézetek:

"Úgy emlékszem, hogy Rácegresen mindenki evett, módjával, de azért mégis. Ha mást nem, legalább kenyeret. Voltak családok, amelyek ősszel hétszámra nem jöttek ki a bablevesből. Télen igaz, volt néha baj… Nekem kedvenc csemegém volt a főtt szemeskukorica, hidegen, egy kevés sóval. De ők, akik reggelire, sőt gyakran ebédre is nap nap után azt ették csípősre sózva, hogy utána jót húzhassanak legalább a vízből? Húst ritkán ettek, voltak családok, amelyek évszámra nem tudtak disznót vágni. Az apró baromfit a nyári nagy munkák idejére szánták. A tésztát, főleg a krumplis tésztát szerették, azt naponta megették volna. Ették is, amíg csak a konvenciókor kapott liszt tartott. Amikor kifogyott, akkor az asszonyok a marharépát igyekeztek élvezhetővé varázsolni. Kevés sikerrel; a főzéshez valóban nem értettek sokat, társadalmi tudósainknak ebben is igazuk van."

"...Általában az egész puszta evett volna valamit. A szemük nem kopogott az éhségtől, hasukat fogva ordítani sem ordítottak. Csendesen, rendszeresen, de nyilvánvalóan éheztek. Gombát szedtek az erdőben, és azt ették. Amikor gomba nem volt, akkor az uradalmi cukorrépa-földekre jártak répalevelet lopni, és azt ették. Mert azért ettek mindennap, de oly keveset, hogy az talán még a rágással elpazarlódó erőt sem pótolta."

Halál kamionja mindenkit elgázol 2018.10.09. 10:34:57

@glad az egyetlen: Hat a disznoporeszt nyilvan nem a pasztoroktol vettek at a foldmuvesek.

A pasztorok birka meg kecskegulyast ettek, ritkan borjut

Az atlag gazdak orultek ha volt egy tehenuk azt nem vagtak le evtizedeken keresztul

orient 2018.10.09. 10:35:05

@Halál kamionja mindenkit elgázol: mondjuk aki szupermarketben vesz csomagolt hust sikeres ember nem lehet.

midnightcoder2 2018.10.09. 10:35:13

Amúgy kíváncsi lennék, vajon mi alapján derítették ki, hogy 300 éve mit evett a magyar paraszt. Pláne régebben.

midnightcoder2 2018.10.09. 10:35:20

@Projektmenedzser: Az anyukám is mesélte, hogy a dédapámék még tartósítottak így húst.

Gyalogrépa · http://suburbankitchen.blog.hu/ 2018.10.09. 10:35:40

A dédszüleim a huszadik század legelején Békésben szinte mindenhez disznózsírt ettek, vagy szalonnát. Rengeteg kukoricakása és tészta fogyott. Ha a ház körüli tyúkok sokat tojtak, tésztát készítettek. Ennek az a jelentősége, hogy a viszonylag romlandó tojást - fehérje és zsiradékforrás - ilyen módon rakták el télire, így tartósították. Zöldségek közül leginkább hagymát, krumplit, babot ettek. A padlizsánt még az anyai nagyszüleim sem ismerték. A paradicsomból csak a hatalmas, befőzésre szánt fajtákat tartották, frissen egyáltalán nem ették. A lecsóval már itt Budapesten ismerkedtek meg. A nagyapám soha nem ette meg. Nem átfogó, csak egy kis érdekesség.

sírjatok 2018.10.09. 13:54:02

De még mindig jobb volt akkor az élet, mint ma ebben a szar rendszerben ahol négymillióan éheznek, és a rossz táplálkozástól el is vannak hízva.

Fue · http://www.english-hungarian.com 2018.10.09. 13:54:09

@midnightcoder2: nagyon érdekes módszerek vannak: fogazat, csontozat, ízületek, termet, különböző testrészek arányai, bizonyos tápanyagok hiánya miatt jellemző betegségek stb. Néha lehet ezekről olvasni a történelmi cikkekben. Pl. néhány éve olvastam, hogy a római gladiátorok sem nagyon ettek húst, inkább gabonaalapú volt az étrendjük.

rudo 2018.10.09. 13:54:54

@Projektmenedzser: ezt úgy hívják manapság, hogy konfitálás. Ősi módszer, ahogy a füstölés és sózás is. Egyik sem ment ki a divatból, de ma már kevesen ismerjük, hiszen a modern ipari tartósitási módokhoz képest drágák és macerásak. Manapság a fine dining egyik kedvelt eljárása, de pl. igazán jó májat nehéz máshogy sütni. Ezzel együtt sokan sütnek igy ma is, de, hogy ez tartósitásra is jó, az nem feltétlen derül ki, hiszen zsirostúl berakjuk a cuccot a hűtőbe (biztos, ami biztos) ;)

Halál kamionja mindenkit elgázol 2018.10.09. 13:55:05

@orient: Aki meg a hentesnel vesz nem csomafgoltat kb. hasonlo aron, az is ugyanazt a szart eszi.

inkvisitor 2018.10.09. 13:55:11

@glad az egyetlen: A nincstelen földműves az nem a zsellér volt?

nookedli 2018.10.09. 13:55:32

A jelenlegi világban jóval kevesebb kalóriabevitelre van szükség, hiszen sokkal kevesebb fizikai munkát végzünk. Én amúgy világ életemben nem kívántam a hús és tejes ételeket, nagyon kényes vagyok e téren. Nyilván ennek köze van a több száz éven keresztül berögzült étkezési szokásnak, amiről a cikk is ír. Látható is, mennyire elhíznak egyesek, főleg, akik segélyből élnek, de rántotthús minden nap van.

kmera 2018.10.09. 13:55:44

@midnightcoder2: A férjem családjánál még kb. 15-20 éve disznóvágás után simán elrakták így a zsírosbödönben a sült húst, zsírral teljesen felöntötték, aztán kész. Nem hiszem, hogy egyedül voltak ezzel az eljárással - mondjuk nem árt azért egy hideg kamra hozzá.

amaurote · http://anarchia2020.blog.hu 2018.10.09. 19:00:54

hát nem tudom, ez azért egész érdekes, meg a kommentek is.
madarakat bármikor lehet fogni, béka se rossz étel...
baromfi elvan viszonylag igénytelenül...
inkább úgy érzem hogy egy nagyon tudatlan és mulya nép lehetett akkoriban...

martineden 2018.10.09. 19:01:02

@kmera: Igen ,ez logikus es olcso megoldas volt.Az a lenyege, h a zsir teljesen ellepje a hust es igy elzarja a levegotol.A huvos kamra azert kellett ehhez is. es olyan nagyon sok idore nem volt alkalmas, mert a zsir megavasodhat.

glad az egyetlen 2018.10.09. 19:01:26

Na "paraszt" vitához:

"..Már a Cz.–F. is sértőnek érzi a paraszt megnevezést, s ajánlja inkább a „gyöngédebb” földmíves, szántóvető szinonimákat. A mezővárosok földművelésből élő lakói különösen sértőnek érzik azt,
hogy csak úgy „leparasztozzák” őket szekeresgazdák, kapások, szőlőmívesek.
Ezen nincs mit csodálkoznunk, mert még vagy száz esztendő múltán is a földhöz juttatott családok (saját földön végeznek ugyanolyan munkát, állataik vannak szép számmal, s sokszor csak az a
különbség köztük s a „parasztok” /falusiak/ között, hogy másféle házban laknak, mégis úgy beszélnek a falusiakról, mint „parasztokról”, amiből kiérezni, hogy magukat nem tartják annak.
Igaz azonban az ellenkezője is: a nincstelen (de faluban lakó!), a cselédekkel együtt dolgozó zsellér, aki legtöbbször szegényebb is a cselédeknél, mégis különbnek tartja magát náluk (faluban lakik,
meg földje is volt valamikor).A földosztás után, amikor a volt uradalmi cselédek is önállósodtak, s némelyik egészen kiváló gazdává lett a sajátján (elérve, sőt megelőzve a falu
legmódosabbjait is), azért még mindig egy kicsit lenézték őt a falusiak. Ez is csak azt bizonyítja, hogy
a társadalmi változásokat korántsem követik olyan gyorsan a szemléletbeli változások...."

epa.oszk.hu/01300/01306/00108/pdf/EPA01306_Szin_2010_15_06_december_054-057.pdf

Nyers Fa 2018.10.09. 19:01:32

@nookedli: a zsíroskenyér jobban hízlal, mint a tonhalsaláta. Az olcsó ételek nagy része egészségtelen is.

Nyers Fa 2018.10.09. 19:01:42

@rudo: azért ma már nem biztos, hogy átmenne egy élelmiszer biztonsági teszten egy zsírban tartósított hús, meg nincs is szüksége az emberek nagy többségének annyi kalóriára. Ettől függetlenül a bő zsírban sütött(inkább zsírban főzött) hús nagyon finom.

Nyers Fa 2018.10.09. 19:01:50

@Gyalogrépa: a lecsó egy balkáni étel, talán szerb, de ebben nem vagyok biztos. Erdélyi magyar ismerősöm nem rak a pörköltbe pirospaprikát, arrafele nem szokás azt mondja.

élhetetlen 2018.10.09. 19:01:57

@rudo: „ezt úgy hívják manapság, hogy konfitálás.”. Nem. A konfitálás az pl. a zsiradékban lassan alacsony hőfokon sütés, és nem az, hogy az akárhogy megsütött húst zsírral lefojtva tartósítom.

Nyers Fa 2018.10.09. 19:02:04

@Halál kamionja mindenkit elgázol: a tehetősebbek ma is jó minőségű húst esznek, nem szupermarketest.

élhetetlen 2018.10.09. 19:02:13

@Gyalogrépa: „A padlizsánt még az anyai nagyszüleim sem ismerték.”. Ez is csak egy kis kitérő, még anyukám sem ismerte. De anya csak egy van, ha szeretem, hát vetett nekem. Érik, telefonos konzultáció, mikor kell leszedni. Ha elég sötétlila. Ez nem egy pontos meghatározás. Kaptam egy zsák éretlen, tehát ehetetlen, fanyar padlizsánt. Nem mertem megmondani neki, tereltem, hogy ennyit nem tudok tárolni, jövőre ne vessen, megveszem két darabonként, amennyi kell. Vacak ügy volt.

élhetetlen 2018.10.09. 19:02:22

@glad az egyetlen: „bár elhinném ha kiderülne, hogy mégse.”. És igazad lenne, ha nem hinnéd el. Egy számadó juhász, vagy gulyás, majd hetente levág egy birkát, vagy borjút, mert ő pörköltet akar enni? A tulaj meg elnézi? Ették az asszony által legyártott száraztésztából készült slambucot, kolbász nélkül, esetleg egy kis szalonnával, ha meleg ételt akartak.

élhetetlen 2018.10.09. 19:02:33

@Ernoke: Csak egy nagyapám által mesélt poén. Zsellér volt, a nagyanyám cseléd. Szolgálati lakások, egy egy szoba. Úgy jött össze, hogy volt Lesz nevű, volt Prósza nevű, és volt Vacsora nevű család is, a poénhoz a többiek nem kellettek. Az ébresztő a munkavezetőtől az volt, hogy „ébresztő, lesz prósza vacsora!”

Hivatásos Beszólóművész 2018.10.09. 19:02:41

@nookedli: Maradjunk annyiban, hogy ha a ük-ükszüleink hozzájutottak volna a húshoz minden nap, BBQ szósszal, akkor nem ették volna a kását a berögzült étkezési szokásuk és a kényességük szerint..

élhetetlen 2018.10.09. 19:02:51

@Projektmenedzser: Valamit nagyon benéztél, de ez fiatalon előfordulhat idegen környezetben. A sparhelt az a tűzhely, ahova nem tették be tavasszal a húsokat, mert nyáron is főztek. A megsütött húst valamilyen edénybe, felénk zsíros bödönbe, (egy fedeles fém tároló edény) rakták, és leöntötték zsírral, ami jól zár, tehát tartósít, és berakták a kamrába. Amikor ebből kivettek egy adagot, azt melegíthették a sparhelten, vagy a sütőjében. „s télen az első begyújtáskor elégett minden maradék zsír.”. Értelmezhetetlen. Egyrészt a már említett téli első begyújtás, a másik, hogy a megmelegített húsról leolvadó zsírt miért is égették volna el, vagy hogyan?

Nancsibacsi 2018.10.09. 19:03:07

@orient: Teljesen mindegy hogy a hentesnél vagy piacon vagy multiban veszed - ha nem magadnak neveled a jószágot, az ugyanolyan f.s lesz. Amit kimérve megvehetsz az kb mind ugyanúgy készül: tápkeverő üzem, ahol az adott állam számára a legolcsóbb, leghízlalóbb tápot állítják elő (+anitibiotikum+hormonkészítmények), mozgás minimálisra csökkentve, a nevelési idő a lehető legrövidebb legyen - hogy lehessen vágni és nevelni a következő garnitúrát. Ha semmi mást nem teszel, csak kukoricán, búzán, árpán, szénán, lucernán, stb neveled az állataidat - már többe fog kerülni a termény, mint amennyit az állat húsa ér. Ha a munkát is ki akarod fizetni, akkor legalább dupla lesz a kilóár. Ezt baromi kevesen csinálják, azok is jellemzően azért, mert menő éttermek megfizetik az extra költséget (most itt ne 1500 Ft-os menükre gondolj - ahol 5ezer alatt van egy főétel, az mind a metroban vásárol).

BigPi 2018.10.09. 19:03:17

De kik ették meg azt a rengeteg gombát, apró halat, rákot, csigát és még sorolhatnám a különböző ínyencségeket?
Miért kellett a ráklevest korlátozni heti négy alkalomban, ha szegények, csak kenyeret ettek?

Leooo 2018.10.09. 22:10:53

@Nyers Fa: 1. A lecsó persze, hogy a Balkánról származik. Arrafelé Djuvec (meg még száz hasonló) néven mindenhol eheted, arrafelé tesznek bele padlizsánt is. A horvátoknál Djuvec za rizom(Rizses gyuvecs) a Csevapcsicsa, vagy Pleskavica nevű grillétel kedvelt körete az édeshagyma és az ajvár mellé. Általában köretként eszik mindenféle húsokhoz.
2. Erdélyben nem ismerték régen a porpaprikát, az török közvetítéssel jelent meg a Balkánon először. Ezért is hívták régen 'törökbors' néven....
Erdélyben mindenféle becsináltat és tokányt ettek, ami utóbbi kb. mint a ma is a magyar konyhában ismert borsos tokány, csak arrafelé másként (is) fűszerezték .

Zsuzsi25 2018.10.09. 22:11:00

@sírjatok: éheznek??? Max aki baszik elmenni dolgozni....aki most nem talal melot, az annyit is er

- duplagondol 2018.10.10. 04:41:02

@glad az egyetlen: Az, hogy létezett ilyen szemlélet a birtokosok körében, különösen a két világháború közt, az átmenet állapotában, kétségtelen. De hogy általános lett volna -é és hogy feltétlen dicsérni kellene? Ha nem paraszt, akkor mégis micsoda? Minden valószínűség szerint: úr. Akkor pedig igen veszélyes vizekre lépünk, léptünk, akkor is, ma is, ha Magyarországon valakik nem annyira úriemberként; inkább úrként kívánnak viselkedni.

kewcheg 2018.10.10. 04:41:23

Most egy kis szociológia a Horthy - korszakot fényezők felé tőlem a megrögzött antikommunistától.
Nagyszüleim generációjának (kb. akik a 10-es 20-as, 30-as években születtek), Kádár rendszere , tehát olyan 1960-tól maga volt a kánaán.Akik úgy éltek, ettek, világítottak mint őseik 3-400 évvel azelőtt, hirtelen az atomkorban találták magukat, ahol lett villany, mindennapi egyszerű de jó élelem és fehércsempés sztk.rendelő....Szóval ennyit az "úri Magyarországhoz" meg a Kádár-nosztalgiához...

Viszlát és kösz a halakat 2018.10.12. 06:18:15

@kewcheg: "Akik úgy éltek, ettek, világítottak mint őseik 3-400 évvel azelőtt, hirtelen az atomkorban találták magukat, ahol lett villany, mindennapi egyszerű de jó élelem és fehércsempés sztk.rendelő"

Ez azért nem annyira Kádárnak meg a szocializmusnak hanem az általános fejlődésnek köszönhető. Ami Kádárnak meg a szocializmusnak köszönhető, hogy itt ládára, vareszra meg trabira lehetett 3-4évet várni jómunkásemberként, egy határral arrébb a kádár és szocializmusmentes helyeken meg folkszvágent, oprel, fordot, rönót, fiatot, alarómeót, szitroent, mercédeszt lehetett venni.

Viszlát és kösz a halakat 2018.10.12. 06:18:26

@sírjatok: Nem tudom eldönteni, hogy ezt komolynak szántad vagy poénnak.

Viszlát és kösz a halakat 2018.10.12. 06:18:33

@Projektmenedzser: "Az 1990-es évek végén is ettem még vidéken egy öreg bácsinál olyan húst, amit zsírban tartósítottak"

ma is ehetsz ilyet házi disznóvágós helyen.